Ady Endre: Új versek, Góg és Magóg fia vagyok én, A Hortobágy poétája, A magyar Messiások, A Tisza-parton, Páris, az én Bakonyom, A Szajna partján, A Gare de l’Esten. Vízió a lápon, A magyar Ugaron, Héja-nász az avaron, Örök harc és nász, Lédával a bálban, Meg akarlak tartani, Harc a Nagyúrral, Az ős Kaján, Szeretném, ha szeretnének, Sírni, sírni, sírni, A fekete zongora, Mag hó alatt, Nekünk Mohács kell, Nézz, Drágám, kincseimre, Párisban járt az Ősz, A Halál rokona, A föl-földobott kő, Elbocsátó, szép üzenet, Sípja régi babonának, Bujdosó kuruc rigmusa, Új vizeken járok, Hunn, új legenda, A muszáj Herkules, Kocsi-út az éjszakában, Őrizem a szemed, A Sion-hegy alatt, Istenhez hanyatló árnyék, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Az eltévedt lovas, Krónikás ének 1918-ból, Ember az embertelenségben, Intés az őrzőkhöz, Rohanunk a forradalomba, A márciusi Naphoz

A 4. egység (6. versszak) a befejezés, az első versszak változata. Ez a versszak mindarra vonatkozik, ami elhangzott, tehát a „kincs” többértelmű kulcskifejezéssé válik. Egyszerre jelenti a kudarcokat és hiányokat, és a verseket, melyeket ezek eredményeztek. A legnagyobb kincs pedig maga Csinszka, a megszólított.

A szép, áhítatos vers végső üzenete a bizakodás, a reménykedés a megmaradásban, az életben. A költő őszülő hajszálai az új szerelem varázslata által még lehetnek ifjak és sötétek.

A Nézz, Drágám, kincseimre verselése kevert. A sorok néhol inkább trochaikus, anapesztusos lejtésűek, másutt az ütemhangsúlyos ritmus az erősebb. A hangsúlyos ritmus lágyan ömlik, amire ráerősítnek a rímek, a rímképlet: a a x a (a harmadik sorok rímtelenek, komorak).