Őrizem a szemed című versét Ady 1916 elején írta és 1916. január 16-án publikálta a Nyugat 1916-os évfolyamának 2. számában. A vers kötetben is megjelent: A halottak élén című kötet utolsó ciklusában (melynek címe Vallomás a szerelemről) kapott helyet.
Ady ekkor házassága első évében járt Boncza Bertával, akit verseiben Csinszkának nevezett. Ismeretségüket a lány kezdeményezte 1911-ben. Amikor a költő szakított a Léda-verseket ihlető Diósyné Brüll Adéllal, az esemény hírére ostrom alá vették a nők, főleg azok, akik egy hírességgel akartak szerelmi kapcsolatot.
Ady százával kapta a rajongói leveleket és felajánlkozásokat, s feltűnt a levélírók között egy akkor 16 éves kislány, aki egész más hangon környékezte meg őt, mint a többiek. Ez a lány volt Boncza Berta, aki kiderítette, hogy ő és Ady szegről végről rokonok, mert valamelyik déd-vagy ükanyja az Ady-családból származott.
A rokoni kapcsolatokra a költő mindig is sokat adott, így válaszolt a gyermeki tiszteletet és szeretetet árasztó levelekre. Éveken át leveleztek, és egyre bensőségesebb hangon írtak egymásnak. Végül 1914 áprilisában személyesen is találkoztak: kiderült, hogy Berta gyönyörű, különc és egzaltált teremtés, Adyéhoz hasonló, érzékeny idegrendszerrel.
Apja, Boncza Miklós erdélyi földbirtokos volt, s ellenezte a szerelmüket, hiszen Ady ekkor már 37 éves volt, ráadásul fáradt és beteg, míg Berta egy virulóan egészséges, szép, fiatal, 20 éves lány. Magát a költőt is kételyek gyötörték, ennek ellenére 1915 márciusában összeházasodtak. Ekkor már folyt az első világháború, s Ady számára a háborús téboly és őrjöngés közepette menedéket jelentett ez a kapcsolat.
Feleségéhez írt verseinek alaphangját elsősorban ez a megnyugvást, védelmet kereső és nyújtó gesztus határozza meg. A költő reménykedett a magánéleti harmóniában: a felzaklató közéleti események, a háborúval kapcsolatos reménytelenség-érzés, a nemzeti sors kilátástalanságának baljós előérzete közepette a fiatalasszonyba kapaszkodott.
A Csinszka-versek varázsát a szépség és az idill megőrzésének szándéka adja. A világháború embertelensége, pusztításai közepette ez a szerelem jelenti a humánumot Ady számára, ez jelképezi a múltat, a tegnapot, amely még hordozott valami értéket a jelen sivárságával, értéktelenségével szemben.
A költő Csinszkához írt verseit szándékolt egyszerűség jellemzi: nyelvezetük szóanyag, képek, nyelvtan tekintetében is közelít a hétköznapi beszédhez.
Az Őrizem a szemed az egyik legismertebb Csinszka-vers. Egy öregedő férfi szerelmi vallomása, aki félti fiatal feleségét. A mű elsősorban a társra találás vigaszát sugározza. A szerelem ekkor már nem a szenvedélyt és az erotikát jelentette Adynak: a Csinszka-kapcsolat a felfordult világban, a világháború pusztításai közepette az otthon biztonságát, békéjét adta meg neki.
A versben is elsősorban az óvó-védő gesztus kap hangot, és nem a szenvedély. Maga Csinszka személye pedig a háttérben marad, ugyanúgy, mint annak idején Lédáé: nem derül ki, milyen volt a szeme, haja stb. Róla nem sokat tudunk meg, inkább Ady érzéseiről és a kapcsolat jellegéről beszél a vers.
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
A vers műfaja dal, mely formailag népdalszerű puritánságot, egyszerűséget mutat. Jól példázza a Csinszka-versekre jellemző poétikai eszközöket is: a mondat-és szószerkezetek és a gondolatalakzatok jelentősége felértékelődik, mivel jelentésmódosító szerepet kapnak.
Ady nyelvhasználata is jóval fogalmibb jellegű, mint korai verseiben: már nem használ annyi szimbólumot és átvitt értelmű, elvont képet, mint régen. Hasonló tendenciát látunk más Csinszka-versekben is (pl. Nézz, Drágám, kincseimre).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Jo ez a vers