
Az Őrizem a szemed típusa szerelmi költemény (Csinszka-vers). Hangulata elégikus, lemondó, rezignált, egyrészt a kiszolgáltatottság, a szorongás érzését sugallja, másrészt érezni a megható gyöngédséget, a ragaszkodást is, a megtalált boldogság által adott bensőségességet és nyugalmat, a meghittséget és az ezért érzett hálát.
Hiszen az alapkép az egymást fogó kéz és az egymásba néző szem, ami biztonságérzetet áraszt és az összetartozás érzését emeli ki. És ez az érzés kölcsönös: egymást védő, becéző, szeretgető, egymásról gondoskodó szerelmespár képét látjuk.
A vers témája: kitartás a szerelemben az arra való méltatlanság és a körülmények ellenére.
Ez egy kései szerelem volt, mellyel kapcsolatban Adyt sok kétség gyötörte: nem volt biztos benne, hogy öregedő, beteg férfiként joga van-e magához láncolni egy olyan fiatal lányt, mint amilyen Boncza Berta volt. Méltatlannak érezte magát felesége szerelmére, ez adja a vers első jelentésrétegét.
Ugyanakkor Ady a kései szerelem beteljesülésének motívumát összekapcsolja a történelmi menekülés motívumával, hiszen a világesemények is fenyegetőek voltak körülöttük, kitört az első világháború, a magyarság sorsa bizonytalanná vált. Nemzete pusztulásának, a történelmi katasztrófa sejtésének kínzó tudata elől Ady a szerelemben keresett menedéket, felesége volt a biztos pont az életében.
Így a versben a Csinszkával való kapcsolat jelentése feldúsul, de ugyanígy feldúsul, többletjelentést nyer általában a szerelem motívuma is: mindkettő az egzisztenciális menedék metaforájává válik.
Az Őrizem a szemed két fő motívuma az intim együttlét és a világvége-hangulatot árasztó háborús pusztítás. Érezhetjük, hogy bár a felszín idillikus, nyugodt, a szerelmi boldogság mögött bizony ott rejlik a bizonytalanság, a kétely, a félelem érzése is.
A lírai énben titokban ott munkál a kétség, a bizonytalanság egyrészt kettejük sorsa, másrészt mindnyájunk, a magyarság közös sorsa felől. És mintha érezné a halál közeledtét is, mindenesetre nagyon hangsúlyos saját öregségének megjelenítése, amelyet a többször megismételt „vénülő” melléknév fejez ki.
A versnek két alapellentéte is van: nemcsak a szerelem-háború ellentét jelenik meg benne, hanem az öregség-szerelem ellentét is. A beszélő öregedése és közeledő halála ugyanúgy veszélyt jelent a szerelmi boldogságra, mint a háború és a vele járó gyilkos pusztítás. Ez a két ellentét adja a feszültséget, és okozza az elégikus hangulatot, amely már a verskezdést is meghatározza.
Kifejezőeszközök: metafora, paralelizmus (mondatpárhuzam), ismétlés, halmozás, anafora, alliteráció, inverzió (szócserével variált, részleges ismétlés)
Szokatlan módon található a versben egy áthajlás is: a 2. strófában sorhatárra kerül az alany és az állítmány.
A cím a vers refrénje, témakijelölőnek tarthatjuk.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!



Jo ez a vers