1. rész 6. fejezet
Vasárnap reggel Meursault, Marie és Raymond épp indulnának, mikor Raymond felhívja Meursault figyelmét egy kis csapat arabra, akik a dohányos bolt kirakatához támaszkodnak. Balról a második Raymond ex-barátnőjének a bátyja.
Meursault visszaemlékezik, hogy tegnap, azaz szombaton a rendőrségen voltak, és ő mint tanú azt vallotta, hogy a lány „megbántotta” Raymond-t, ezért Raymond megúszta az ügyet egy kis dorgálással.
Raymond barátját, akinek a nyaralójába mennek, Massonnak hívják. Masson és felesége látják vendégül őket. A nyaraló egy kis fakalyiba, amely a partszakasz végén van.
Érkezés után nem sokkal Masson, Meursault és Marie fürödni mennek a strandra, Meursault és Marie együtt úsznak, aztán a parton fekszenek. Nagyon meleg van, Meursault elálmosodik.
Délben visszamennek a házba ebédelni, aztán míg a két nő mosogat, addig a három férfi, Raymond, Masson és Meursault sétálni megy.
A nap erősen tűz, a part néptelen, Meursault lélegezni is alig bír a hőségtől.
Egyszer csak észreveszik, hogy a fürdő végéből két arab közeledik feléjük kék munkaruhában, ezek követték egész héten Raymond-t.
Raymond haditervet készít: ha beléjük kötnek, akkor ő az exe bátyját fogja vállalni, Masson pedig a másikat. Meursault csak akkor támadjon, ha jön egy harmadik is.
Az izzó homokot Meursault ekkor már szinte vörösnek látja (a vörös a vér színe, ez rossz előjel).
A verekedés elkezdődik, Raymond véresre veri ellenfele arcát, Masson teljes erőből megüti a másikat kétszer.
Meursault odakiált Raymond-nak, hogy vigyázzon, mert az arabnál kés van, de addigra ellenfele felhasítja Raymond karját és összevagdalja a száját.
Végül az arabok lassan hátrálni kezdenek, majd elszaladnak.
A három barát visszatér a nyaralóba. Masson elkíséri Raymond-t az orvoshoz, Meursault pedig elmeséli a két nőnek, mi történt. Massonné sírva fakad, Marie elsápad,
Később Raymond-ék visszajönnek és kiderül, hogy Raymond sebesülése nem súlyos, ő mégis rosszkedvű, le akar menni a tengerpartra levegőzni. Meursault elkíséri.
Sokáig sétálnak, a nap már kibírhatatlanul tűz. Raymond egy kis forráshoz megy, amely egy nagy szikla mögött van a strand végében. Itt azonban újra belefutnak a két arabjukba, akik a földön fekszenek.
Raymond a pisztolyáért nyúl és le akarja lőni az ex-barátnője bátyját, Meursault szerint azonban csúnya dolog volna, ha úgy lőné le, hogy az arab nem kötött belé. Csak akkor nyúlhat a fegyverhez, ha az arab előveszi a kést. Felajánlja, hogy ez esetben ő szembeszáll a másik arabbal.
Mivel azt akarja, hogy Raymond becsületesen, férfi módra verekedjen, elkéri tőle a revolvert, és Raymond át is adja.
Egyelőre azonban senki nem mozdul, csak nézik egymást. Meursault arra a percre gondol, amikor majd lőnie kell, vagy nem kell lőnie, és arra, hogy ez mennyire mindegy.
Aztán az arabok hátrálni kezdenek és eltűnnek a szikla mögött. Erre Raymond és Meursault is visszatérnek a nyaralóba. Raymond bemegy, Meursault-nak azonban nincs kedve bemenni, mert akkor fecsegnie kell az asszonyokkal, ám ekkora forróságban az álldogálást se bírja odakint. Ezért folytatja a sétát egyedül, visszamegy a tengerpartra.
Akkora a forróság, hogy Meursault úgy érzi, szinte megdagad a homloka, és körülötte minden „bíborszínben harsog”. Összeszorítja a fogát, ökölbe fogja mindkét kezét a nadrágzsebében, megfeszíti egész lényét, hogy legyőzze a napot és azt a homályos részegséget, amit az erős napfény folyamatosan rázúdít, de minden egyes fénycsóvára megvonaglik az állkapcsa.
Sokáig sétál így a parton a vakító napfényben, aztán meglátja a sziklát és eszébe jut a friss forrás a szikla mögött. Elege van a napfényből, de visszamenni se akar, mert elege van a nők könnyeiből is (akiket megrémített Raymond sebesülése). Árnyékra és pihenésre vágyik, azért a forráshoz megy.
Amikor közelebb ér, látja, hogy Raymond volt barátnőjének a bátyja is ott van. Ezúttal az arab is egyedül van, a hátán fekszik, a feje árnyékban van. Meursault nem örül ennek a találkozásnak: már azt hitte, az egésznek vége, úgy jött ide, hogy nem is gondolt az arabokra.
Amikor az arab meglátja Meursault-t, kissé feltápászkodik és a zsebébe dugja a kezét. Erre Meursault Raymond revolverét kezdi szorongatni a kabátzsebében. Nagyjából tíz méterre áll az arabtól, aki szemmel tartja őt.
Meursault-nak eszébe jut, hogy visszafordulhatna, de az egész part vibrál a forróságtól és ő nagyon vágyik a hűs forrásvízre. Néhány lépéssel közelebb megy a forráshoz, az arab mozdulatlan, a távolság fogy közöttük.
Innentől Camus nagyon különleges nyelvezettel írja le az eseményeket, így érzékelteti velünk, mi miért történik.
Tűz a nap, és a nagy hőségben Meursault túlfeszült idegállapotba kerül. Ugyanolyan forró ez a nap, mint az anyja temetésének napja volt. Meursault-nak most is fáj a homloka, mindene lüktet a bőre alatt.
Még egy lépést tesz előre a forrás felé, mire az arab kihúzza a kését és megmutatja.
Amikor az acél fénye felvillan, úgy éri Meursault homlokát, mintha pengével szúrtak volna bele. Szemöldökéről a verejték ráhull a szemhéjára és elvakítja. A késről visszaverődő fény marja a szempilláját és a szemét.
Meursault egész lénye megfeszül, görcsösen szorítja a revolvert, aztán a kakas enged és csak a lövés zaját hallja. Mikor sikerül „leráznia magáról” a napot és a verejtéket, rájön, hogy lerombolta a fürdő csendjét, aztán még négyszer egymás után belelő az arab mozdulatlan testébe.
„Olyan volt ez, mintha csak kopogtam volna, röviden, négyszer, balsorsomnak ajtaján.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
