Minták, források: A szatirikus vígeposz témájának megválasztásában a közvetlen tapasztalat mellett hatással volt a költőre Szilágyi István Emlékbeszéd c. szatírája, Szentmiklóssy Alajos az Állatok restaurációja c. szatírája és Nagy Ignác Tisztújítás c. vígjátéka.
Ezeken kívül felfedezhetünk a műben bibliai, hésziodoszi, szophoklészi helyeket, továbbá érzékelhetjük Tasso, Blumauer, Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor hatását.
Fontos minták voltak Homérosz és Vergilius eposzai (Odüsszeia, Aeneis). Rák Bende ugyanúgy elmeséli életét, neveltetését, keleti tanulmányútját Armidának, ahogy Odüsszeusz a phaiák udvarban, vagy Aeneas Didónál.
Szerkezet tekintetében leginkább Vergilius Aeneise jelentett mintát. Rák Bende apját Széchenyi Hitelének olvasása közben ütötte meg a guta. Rák Bende is leszáll az Alvilágba, és ő is találkozik apja szellemével (mint Aeneas), akinek az a büntetése, hogy szüntelenül a Hitelt kell olvasnia.
Hatott a műre Byron példája is. Arany műfordítóként angol és görög klasszikusokkal foglalkozott, és mindkettő iránt érdeklődött.
Szerkezet: 7 énekből áll, de ebbe a hét énekbe sok anyagot zsúfolt Arany (legalább 10 énekbe kellett volna szétosztani), így a mű bonyolult és szerkezetileg széteső lett. Túlzsúfoltság, szabálytalanság, nehézkesség jellemzi a kompozíciót.
Nincs meg a folytonosság elve, a tervszerű rögtönzés nyomait mutatja.
A mottó Byrontól származik: „Oh, thou world! Thou are indeed a melancholy jest.” (Ó, te világ! Te aztán tragikomikus vagy!)
Kifejezőeszközök: erőteljes reflektáltság, öntükröző alakzatok. Az elbeszélő minduntalan megszakítja a történetet, és saját elbeszélői szerepére tesz ironikus megjegyzéseket (az elbeszélést az elbeszélés történetével váltogatja)
- felvonultatja az eposzi kellékeket (a komikus eposzok tradíciója szerint a nagy eposzok formai kellékeit használja kisszerű téma előadására)
- párbeszédek, magánbeszédek
- a szereplők szavait hol közvetett idézetekből, hol elbeszélésekből ismerjük meg
- gyakran él időkihagyással, visszatekintéssel
- váltogatja a helyszíneket
- életképet és leírást iktat a szövegbe
- váltogatja az álom és a valóság képeit
- az elbeszéltség és az irodalmiság hangsúlyozása
Szereplők: beszélő nevük van, de a jellemábrázolás csak vázlatos. A szereplők csak mint közéleti szereplők tűnnek fel, magánéletük csak sablonszerűen villan fel.
- Rák Bende – a maradiak vezére
- Hamarfy – a haladás szószólója, de hebehurgya
- Ingady – a semleges
- Hábor és Armida – házaspár, istenek (eposzi kellék: isteni beavatkozás)
Mellékszereplők: Nyakaló, Maradossy, Olmody, Holnapi, Nemadózy, Tyúkody, Dronghy, Nemdy, Parázsi, Lánghy, Ónapy, Pipy gróf, gróf Telivér, Patvardy, Tagadó, Pörgedy, Léptefi
A szatirikus eposz műfaji követelménye, hogy ne legyen nagy, rokonszenves hőse. Ennek megfelelően a szereplők mind a nemesi alkotmány haszonélvezői: korteshadnagyok, szájhősök, kocsmai daliák, csalfa kereskedők, hamiskártyás népvezérek, gyáva helyezkedők. Egy olyan vezető réteget látunk, amely méltatlan kiváltságos helyzetére, és nem tud megfelelni történelmi szerepének.
De nemcsak a züllött magyar nemesség bírálata a mű, Arany pellengérre állítja a kapálást unó parasztokat, a kapzsi kereskedőket, iparosokat, tőzséreket is. Az egész korabeli Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi életének kritikáját kapjuk. Arany elégedetlen volt a maga körül látott valósággal, és azért mutatta meg annak hitványságát, hogy megváltoztatására hívjon fel.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
