Értelmezés: a korteshadjárat értelmetlen verekedésbe torkollik. Az általános zűrzavarban megjelenik két jótékony szellem, az ifjú Erély (Hábor alakult át ezzé) és a csodaszép hölgy, Lelkesedés (Armida maradékából). Mindketten a hazáért való önzetlen áldozatra, tettekre szólítják fel a magyarokat, „de csak a kicsinyek s együgyűek” hajlandók a haza ügyének támogatására.
Az elveszett alkotmány világának egyetlen pozitív értéke a politikai életből eddig kirekesztett nép nemzetmentő hivatásába vetett hit.
Világkép: távlathiányos, keserű, kiábrándult. Első olvasásra olyan, mintha egy mindennel elégedetlen, epével és fájdalommal telt, már-már anarchikus lélek vádirata lenne. Csupa negatívum, gúny és rombolás. A költő nemcsak az embereket, intézményeket támadja, hanem saját eszményeit, értékeit és művét és kigúnyolja.
Valójában építő szándékú műről van szó. Egy korával és körülményeivel méltán elégedetlen lángelme fordul a hazugnak, ellenségesnek érzett közállapotok ellen. Azért támadja meg, leplezi le azokat, hogy egy igazabb világnak nyisson utat.
Üzenet: Az elveszett alkotmány nyilvánvaló politikai célzattal írott mű. Arany minden más művénél nagyobb volt az aktualitása. A feladat nem az, hogy ábrándokat kergessünk, a haza az ember: „tinmagatok, nőtök s az olajvesszőre hasonló gyermekeitek”. Ezért kell s érdemes erőt, pénzt, észt, vért, ha kell, életet áldozni a hazáért.
Jelentőség: Arany minden későbbi művénél nagyobb politikai bátorságot tanúsított ebben a művében. Gyakorlatilag megtámadta a saját közvetlen környezetét a szatíra, az irónia segítségével (ezzel a pamfletet a magas költészet rangjára emelte). A kor életét, rögeszméit, hitványságát tette költői témává. A maga eszközeivel ugyanúgy a nagy ügyet akarta szolgálni, mint Kossuth a vezércikkeivel.
A hatalom ezt észre is vette. Bár a cenzúra csak 6-7 sort törölt ki a műből, a „központi könyvbíráló szék” nem engedélyezte kiadatását. Ezért először 1849-ben jelent meg a Kisfaludy Társaság Évlapjai 7. kötetében Pesten. Másodszor az Arany János összes költeményei V. kötetében látott napvilágot Pesten 1867-ben. Azóta többször is kiadták.
Utóélete: a mű nem tartozik Arany legjobb alkotásai közé. Esztétikai értékei is problematikusak, műfaja is elavult, mondanivalója is nagyon korhoz kötött, ezért alapos jegyzetek nélkül még történelem szakos oklevél birtokában is nehéz megérteni.
Az elveszett alkotmány szinte elvész a költő későbbi nagy remekműveinek árnyékában. A mai olvasó sem vélekedik kedvezően róla, még az igényesebb, műveltebb réteg sem veszi a kezébe. Inkább csak a szaktudomány és az egyetemi oktatás keretein belül szoktak vele foglalkozni.
