Biff: Willy Loman idősebb fia, 35 éves. Hosszabb távollét után tér vissza szüleihez (egy farmon dolgozott heti 28 dollárért). Pénze nincs, állandóan váltogatja a munkahelyeit. Úgy érzi, hogy elpocsékolta az életét, kamasz maradt.
Fiatalon tehetséges labdajátékos volt, valóságos sztár a barátai között. Viszont egy barátja, Bernard matematikát tanult vele, mert bukásra állt az érettségi előtt.
Sikertelen érettségi vizsgája után az apjához utazott Bostonba, hogy elmondja neki, hogy megbukott. A szállodaszobában ott találta apját a szeretőjével (a kombinéban levő Nőt Willy a fürdőszobába tuszkolta, de onnan kihallatszik a Nő nevetése). Willy hiába próbálta kimagyarázni magát (azt bizonygatta, a Nő csak egy ügyfél), lelepleződött a fia előtt.
Biff zokogni kezdett, amiért apja hazug és képmutató, és más nőnek adja anyjuk harisnyáit. Összetörten jött vissza Bostonból. Ezért roppant össze. Akkor adta föl. Ez 15 éve volt.
Most Biff vállalkozásról ábrándozik. Eszébe jut Oliver, akinél ifjan dolgozott, s aki azóta nagyon feltört, sikeres ember lett. Hátha adna kölcsön 10-15 ezer dollárt vállalkozásra. (Igaz, Biffnek ellopott kosárlabdák miatt kellett a cégtől távoznia.)
Másnap felkeresi Olivert, aki nem fogadja őt. Biff hat órát vár rá hiába, a szobán átvonuló Oliver csak egy pillantást vet rá, s otthagyja. Ezután a fiú, maga sem tudja, miként, bemegy az irodába, és elhozza Oliver töltőtollát.
Biffnek elege van a hazugságokból: ő nem ügynök, hanem kifutófiú volt Olivernél. El akarja mondani apjának az igazat este a vendéglőben (ahova fiai meghívták Willyt egy vacsorára), mégsem derül ki a teljes igazság. Az elképzelt ábrándok keverednek a tényekkel.
Az ellopott arany töltőtoll miatt az apa pofon üti a fiát, aztán a mosdóba szalad. Biff ennek ellenére nagyon szépen beszél apjáról az érkező lányoknak.
Másnap el akar menni örökre. Apja kezet se ad neki. Nagy vita bontakozik ki, Biff elmondja, hogy örökös hazugságban éltek. Ő csak egy tucatember, mindannyian azok. Végül zokogva apjára borul. Willy arca felragyog: ez a fiú szereti őt!
Biff egy másik fajta életelvet képvisel, mint az apja, ez az elv a szereteté. Csakhogy mire az ügynök rádöbben fia szeretetére, addigra már csak az öngyilkossággal tud pénzt szerezni családjának. Abban a reményben öli meg magát, hogy a halála árán kapott pénzből Biff sokra viheti.
Happy: Willy Loman kisebbik fia, 33 éves. Bátyjához hasonlóan ő is magányosan él. Sűrűn váltogatja a nőit. Egy üzletben dolgozik, s heti 70 dollárt keres. Ő se látja túl derűsen a helyzetét: egyszer talán igazgatóhelyettes lehet.
Apjának azt ígéri, hogy majd eltartja, vonuljon vissza. Willy azonban elhárítja ezt az ajánlatot, hiszen a fiai se vitték semmire.
Happy a vendéglőben elegáns vacsorát rendel, aztán perceken belül megismerkedik a szomszéd asztalhoz telepedő Forsythe kisasszonnyal. Sőt, az érkező Biff számára is hívat egy barátnőt, de Biff nem vágyik más társaságára, inkább a napját mesélné el. Megmutatja Happynek az éjjel elszedett gázcsövet, majd kirohan.
Happy indul a lányokkal, s közben letagadja, hogy Willy az apja lenne.
Linda: Willy felesége, hűséges, odaadó társa a férjének. Nemcsak szereti, de csodálja is őt. A szerzői utasítás szerint „vasakarattal nyomta el magában a kifogásait Willy viselkedése ellen”. Türelemmel elviseli a férje szeszélyeit, apró kegyetlenségeit. Azonosul a párja vágyaival, szeretné megóvni az összeomlástól.
Charley: Willy barátja, de kapcsolatuk ellentmondásos. Willy Loman lebecsüli a barátját, nem akar nála dolgozni, mert azzal elismerné Charley sikerét és saját vereségét. Ugyanakkor Charley segíti Willyt, aki elfogadja tőle a támogatást.
Howard Wagner: Willy főnöke, aki egzisztenciális létében fenyegeti az ügynököt. Személye az emberséget nem ismerő gazdasági érdek megtestesítője. Elbocsátásakor Loman azt mondja neki: „Eldobjátok az embert, mint egy kifacsart citromot – de az ember nem rohadhat el élve.”
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
