Munkássága: Arthur Miller drámái a 20. század közepének amerikai társadalmát rajzolják elénk hitelesen. Kristálytisztán megjelennek bennük a korabeli amerikai társadalom problémái.
Ezek a művek tulajdonképpen modern sorstragédiák, amelyekben a görög klasszikusok sorsmotívumai helyett az amerikai valóság szerepel (melynek törvényei kegyetlen törvények). Ez a társadalmi valóság jelöli ki a milleri hősök útját.
A tragikumot az adja, hogy ezek a hősök mindenképp a vesztükbe rohannak (akár morálisan, akár a fizikai értelemben vett pusztulásba). Akkor is, ha a kijelölt úton haladnak, és akkor is, ha letérnek arról. A drámák azt ábrázolják, miként következik be ezeknek az eleve tragikus sorsra ítélt hősöknek az elkerülhetetlen pusztulása.
Arthur Miller szerint a hős sorsának intenzitása, a halállal való kényszerű szembenézés bárkit tragikus figurává növeszthet. Első korszakának jelentős figurái mind a személyiség önkeresési válságát példázzák.
Minden milleri hős hordoz magában valamilyen nemes emberi tulajdonságot, de olyan helyzetbe kerül, hogy fel kell adnia a létének értelmet adó erényét. Erre a vele ellenséges társadalmi erők kényszerítik. Két választása van. Vagy feladja önmagát és morálisan megsemmisül, vagy megőrzi erkölcsi integritását, és fizikailag pusztul el.
Miller drámái nemcsak sorstragédiák, hanem mélyreható társadalmi tanulmányok is, amelyek az egyén és a társadalom viszonyát tárják fel. A szerző úgy akarta bemutatni az embert mint a társadalom produktumát, ugyanakkor az ember a társadalomnak létrehozója is. Az ember tehát a saját maga által teremtett társadalom rabja, sőt, áldozata. Ebből a felismerésből ered az a mély humanizmus, amely Miller minden darabját áthatja.
Hatott rá Ibsen, Brecht, de leginkább a görög klasszikusokat tekintette példaképének. Felfogása szerint a drámának dramatikusnak, mozgalmasnak és költőinek kell lennie, és egy ismert, de meg nem értett igazságot kell megvilágítania.
Az abszurd alkotókkal ellentétben úgy látta, hogy az élet jelent valamit, s az irodalom feladata a szenvedéllyel tanítás. Olyan drámákat akart írni, amelyeket az egyszerű emberek is megérthetnek.
Legfontosabb művei:
- Az ügynök halála (dráma, 1949) – ezzel érte el első sikerét és a világhírt
- A salemi boszorkányok (dráma, 1953) – ez lett Miller legtöbbet játszott műve
- Pillantás a hídról (dráma, 1955)
- Két hétfő emléke (dráma, 1955)
- A bűnbeesés után (dráma, 1964)
- Kanyargó időben (vagy Időkanyarok, önéletrajzi regény, 1987)
- Drámaíró, színház, társadalom (színházi tárgyú írások gyűjteménye)
Fogadtatása: Arthur Miller világhírre tett szert (Az ügynök halála c. drámája tette világhírűvé).
Jelentősége: A második világháború utáni korszak egyik legismertebb drámaírója.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
