Értelmezés: Willy Loman sorsa az átlagos amerikai ügynök sorsa, aki nem vitte sokra, aki tele van problémákkal, s a jelenben is küzd a múltjával. Soha el nem ért sikerek bűvöletében élte végig az életét, a kudarcok elől álmodozásokba menekült. Tudatában felcserélődik a valóság és a vágyak szintje, még ha nem is hajlandó tudomást venni erről.
Arthur Miller azt vizsgálja, miért nem sikerült Willy Lomannek beteljesítenie az „amerikai álmot” (a gyors meggazdagodást, a jóléthez vezető sikert), és miért nem sikerülhet ez a fiainak sem. Az okok feltárását a múlt feltárása teszi lehetővé. A múltbeli emlékeket Willy tudata hívja elő.
A múltbeli jelenetek Willy emlékei vagy képzelgései. A múltat mindig az ő szemszögéből látjuk. Az emlékezésjelenetek megmutatják, hogy Willy Loman régóta nem a valóságot tekinti realitásnak, hanem saját vágyait.
Az első múltbeli jelenetben válik világossá, hogy vágyai és valós helyzete nem felelnek meg egymásnak. Helyzetét túlértékeli (saját ismertségét, kapcsolatait. személyének fontosságát, jövedelmét – mind jobbnak állítja be, mint amilyen).
Ugyanakkor érezhetően szorong. Őszinte pillanataiban megosztja kételyeit a feleségével, Lindával: úgy érzi, az emberek kinevetik, levegőnek nézik, nem veszik komolyan, más ügynökök kicsúfolják stb. Az is kiderül, hogy egyáltalán nem megy olyan jól az üzlet, sőt, pocsékul megy.
Willynek azért nem sikerült karriert építenie és meggazdagodnia, mert valójában hiányoznak a személyiségéből azok a vonások, amelyek ehhez szükségesek: a könyörtelenség, a realitásérzék, a céltudatosság és a számítás.
Emberi gyarlóságai ellenére valójában pozitív értékrendje van. Olyan „illuzórikus” dolgok fontosak a számára, mint a szeretet, a tisztelet, a barátság, a hála. Ezekkel az értékekkel pont azok a szereplők nem rendelkeznek, akik sokra vitték és sikeresek lettek (Ben és Howard). Ebből viszont az a következtetés vonható le, hogy a sikerhez gátlástalanság és embertelenség kell.
Az alaphelyzetből kibomló eseménysor a végkifejletben a főhős öngyilkosságához vezet.
Nincs a műben olyan drámai ellenfél, aki egy személyben felelős lenne a tragédiáért. Willy több személlyel is konfliktusba kerül:
- szembekerül a főnökével, aki egzisztenciálisan fenyegeti a létét
- szembekerül fiával, Biff-fel, aki ki akarja rángatni az illúziók világából apját és önmagát
Apa és fia kapcsolatának megváltozására az emlékezésjelenetekből kapunk magyarázatot. Amíg Biff gyerek volt, imádták egymást, de viszonyuk később ellenségesre fordult. Megtudjuk, miért nem teljesítette be Biff apja vele kapcsolatos álmait.
A zárlat „magvető-jelenete” groteszkségében is felemelő, és a bibliai magvető példázatát juttatja eszünkbe. Willy Loman szerint „egy férfi nem búcsúzhat úgy az élettől, ahogy kezdte, muszáj, hogy itt hagyjon valamit”. Ezt a görcsös igyekezetet példázza a záró helyzet, a magvető-jelenet.
A főhős öngyilkossága egy belső parancsnak való engedelmességként is felfogható. Willy célja az, hogy a halála esetén kapott húszezer dollár segítse a fiait az amerikai álom megvalósításában, de nem tudjuk meg, hogy ez megtörténik-e. A dráma szándékoltan nem jut el a végső következtetéshez, és Willy Loman öngyilkosságának értelmezését is nyitva hagyja.
Arthur Miller műve nem didaktikus: a kérdéseket a mű végén az olvasónak kell feltennie, és a válaszokat is neki kell megtalálnia.
Üzenet: az „amerikai álom” sokak számára álom maradt. Így életük kudarcok sorozata, mint Lomané is. A tény felismerése vezet a teljes zavarodottsághoz, önáltatáshoz, majd az önpusztításhoz. A harmonikus családi élet, a siker, a karrier mind csak hazugság volt. Mi a kiút?
Fogadtatás: szerzőjét Az ügynök halála világhírűvé tette.
Utóélete: 1985-ben film készült belőle. A forgatókönyvet maga Arthur Miller írta a saját darabjából, a filmet Volker Schöndorff rendezte. A főszerepeket Dustin Hoffmann és John Malkovich játszották.
