A vers műfaja óda, hangvétele magasztos, emelkedett, rajongó.
A cím jelentése: Horatius ellen vagy Horatiusszal szemben. Az „In” egy latin elöljárószó, használatával Babits a latin szónoki hagyományt eleveníti fel.
Akkoriban minden művelt ember tanult Horatiusról, mindenki ismerte tanításait. Ez a címadás egyfajta kihívás, szembefordulás Horatiusszal, ugyanakkor tiszteletadás is, főhajtás is az ókor egyik legnagyobb költője előtt.
Az In Horatium szerkezetileg 4 egységre bontható fel.
Az 1. egység (1-4. sor vagy 1. versszak) egy horatiusi idézet. A legelső sor egy ősrégi felszólítás. Azt jelzi, hogy Babits a kiválasztottaknak, az értő olvasóknak akar írni.
A 2. egység (5-16. sor vagy 2-4. versszak) témája a görög természetfilozófia elgondolása, miszerint a kozmosz az őselemek (levegő, víz, tűz, föld) folyamatos egymásba alakulásaként létezik. Hérakleitosz-idézet szó szerinti beemelése.
A 3. egység (17-24. sor vagy 5-6. versszak) kettős ars poetica megfogalmazása: a dal is legyen új, de kötődjön is a hagyományhoz. Azaz a költő írjon újat régi formában vagy régi gondolatot írjon meg új formában.
A 4. egység (25-40. sor vagy 7-10. versszak) a zárlat, mely egyfajta himnusz a kozmológiai erőkhöz. A folyamatos változás, az örökös mozgás dicsérete. A költő azokat a rejtett erőket ünnepli, amelyek a változást, a sokszínűséget elősegítik.
Tulajdonnevek a versben: Aiolos (szelek istene a görög mitológiában), Thanatos (az Éjszaka fia, a halál megszemélyesítője), Tibur gazdadalnoka (=Horatius, mivel a tiburi forrásnál volt Horatius nyári lakhelye).
Nézzük meg részletesebben!
A vers első négy sorát Babits dőlt betűvel szedte.
Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha
nem hallott verseket ma, múzsák
papja, erős fiatal füleknek.
Ez a bevezetés akár Istenhez való fohász is lehetne, de nem az, hanem egy horatiusi idézet (Horatius egyik ódájából való). Babits antik ízlésvilágú volt, ihletettsége az ókorhoz fűződik. Fiatal költőként Horatiushoz méri magát, nagy elődjéhez hasonlóan ő is újfajta, „soha nem hallott” verseket akar írni „erős fiatal füleknek”, tehát az újítás igényével lép fel.
És ő is a múzsák papjaként nyilatkozik meg, ami azt jelenti, hogy költészetét Horatiushoz hasonlóan szent tevékenységnek tartja. Az ő költészetének értő befogadói csak kiválasztottak vagy beavatottak lehetnek.
Ez az oka annak, hogy az első sor ősi, mitikus időkbe visszamenő, szertartások előtti felszólítás, amit a szentélyek kapuja felett is lehetett olvasni: „Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!” Ez figyelmeztetés, hogy csak az lépjen be, aki beavatott (azaz ismeri az isteni törvényt, a titkot, a tudás, a kultúra titkát).
Az ókorban így tiltották el a misztikus titkokba be nem avatott embereket a kultikus istentisztelettől. Az ókori Rómában a papok az isteneknek szóló áldozatbemutatáskor felszólították a tömeget („Odi profanum vulgus”), hogy fordítson hátat, mert az áldozatbemutatásnak csak a kiválasztottak lehetnek részesei.
A vers első sora tehát azt jelzi, hogy a kiválasztottakhoz szól Babits. Van ebben egyfajta arisztokratikus elkülönülő szándék. Szembeszáll a tömegízléssel, és csak a beavatottakhoz, az értő olvasókhoz akar szólni. Értő olvasónak pedig azok számítanak, akik az új iránt fogékony, művelt emberek. Tehát intellektuális értelemben véve tekinti Babits saját költészetét „arisztokratikusnak”.
íAz elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
