Balassi Bálint: Kiben bűne bocsánatáért könyörgett, Adj már csendességet, Hogy Júliára talála, így köszöne neki, Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról, Darvaknak szól, Júliát hasonlítja a szerelemhez, Kiben az kesergő Celiárúl ír, Kiben az Celia szerelméért való gyötrelméről szól , Egy katonaének, Ó, én édes hazám, te jó Magyarország, Borivóknak való, Széllel tünkdökleni

A 3. egység (8-15. versszak) kiengesztelést és meggyőzést célzó rész, érvelés a megbocsátás szükségessége mellett. A beszélő túljut háborgásain, lecsillapodik és józanul érvelni kezd.

Annyira, hogy a 8. versszaktól mintha saját lelkének ügyvédjeként lépne fel. Mer alkudozni Istennel, képes a teljes odafordulásra. Érvelésének lényege: Isten semmit nem nyer azzal, ha ő elkárhozik. Azonkívül ha a hívek nem vétkeznének, akkor Istennek nem lenne mit megbocsátania, és hogyan nyilvánulhatna meg Isten irgalmassága, ha nincs szükség a bűnbocsánatra?

A lírai én megpróbál alkut kötni Istennel, akit arra kér, segítse bűnbánathoz. Érvelése jól megmutatja a reneszánsz ember szélsőségességét, a hithez és Istenhez való világias hozzáállását. Ugyanakkor Istennel való viszonya természetes és gyermeki.

A 13. versszaktól a lírai én saját lelkéhez fordul oda: felszólítja, hogy térjen jó útra. Innentől tulajdonképpen önmagához beszél.

A 14. versszak egy himnikus dicsőítő szakasz. A beszélő általános intést fogalmaz meg benne. Utolsó sorában a feloldozás reményének felszabadultságával mondja: „Ki most megkegyelmeze!” Ez is jelzi, hogy nagyon bízik Isten megbocsátásában. Bizakodása itt válik bizonyossággá: nem kételkedik már a bűnbocsánatban, Isten irgalmába vetett bizalma megingathatatlan. Ezt jelzi a múlt idő („megkegyelmeze”, azaz megkegyelmezett).

A 15. versszak a zárlat, mely összegzi a lírai én lelki gondjait (megkeseredett a szíve, őszintén megbánta bűneit), aztán az Úr kegyelmében való megnyugvását, a lelki megbékélést („várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével”).

A gyónás után a beszélő önarcképe rajzolódik ki. Tusakodása az ördöggel valóságos: a kor embere számára és Balassi számára ez a harc valódi harcot jelent. A kép mégis a barokk kor allegorikus ábrázolásait juttathatja eszünkbe.

A vers végére elcsendesedik a lelki vihar, a költő bűneitől megtisztulva léphet át egy másik életszakaszba, egy jobb jövő reményében tisztán léphet a házasságba.

***

A vers részletes elemzése ITT olvasható.

Oldalak: 1 2 3