Caius Valerius Catullus: Éljünk, Lesbia..., Lesbia madárkája, Gyűlölök és szeretek

A cím a vers első sora (az utókor adta a vers azonosítására), témajelölő. Egy felszólítás, melynek címzettje a szeretett nő, Lesbia.

Az Éljünk, Lesbia szerkezete retorikus, mivel Catullus ki akarta benne fejteni életelvvé emelt újfajta szerelemfelfogását. A szerkezeti megformálással a költő először feszültséget teremt, aztán feloldja azt.

A vers egyetlen 13 soros versszakból áll, amely 4 mondatot tartalmaz. Ez a 4 mondat tagolja a költeményt tartalmilag 4 szerkezeti egységre:

Az 1. egység (1. mondat: 1-3. sor) a felszólítás (tételmondat): a beszélő a lényegi állítást mondja ki („Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást”, azaz szeretkezzünk). A lírai én T/1. személyben szólal meg, és felszólító módban fordul oda kedveséhez. A szerelmet tartja a legfontosabbnak az életben.

A 2. egység (2. mondat: 4-6. sor) a tételmondat indoklása, magyarázata: az élet rövid, de még rövidebb az ifjúság („tűnik a kurta fény szemünkből”). Ez filozofikus rész, az élet csak egy rövid ragyogás és gyorsan eltűnik: az ember napja nem kel fel újra. Az élet veszélyeztetettsége, rövid volta indokolja a pillanat mohó élvezetét: ha alkalom adódik egy kis gyönyörszerzésre, ki kell használni.

A 3. egység (3. mondat: 7-9. sor) az ebből levonható következtetés: a lírai én felszólítja Lesbiát, hogy élvezzék a szerelmet.

Ez a rész költői fokozást, egyhangúan ismétlődő számneves túlzásokat tartalmaz (az „ezer” és a „száz” szavak halmozását figyelhetjük meg: „Adj hát csókot ezerszer és ha adtál, / adj még százszor, utána ezret adj és / százat s újra csak ezret, újra százat.”). A feltörő szenvedélyek szétzilálják a mondatszerkezetet: a csókváltásra invitáló ismétlések ugyanis szaggatottá teszik a mondatot.

A túlzó formák érzékelteti az eksztatikus, minden mást kizáró szenvedély nagyságát.

A 4. egység (4. mondat: 10-14. sor) az összefoglalás és a vers zárlata, amely feloldja a feszültséget („ne akadjon egy gonosz se, / sok csókunk aki tudja és irigyli”). Ha senki se tud a csókok ezreiről, akkor senki se fogja elirigyelni tőlük önfeledt boldogságukat, és kinevetni se fogja őket senki. A feszültség oldódását abból érezzük, hogy a beszélő újra kerek, összetett mondatokban fogalmazza meg a mondanivalóját.

Határozott, egyéni értékrendje van, mely szerint az életet élvezni kell. A szerelem az élet része, legfőbb értelme és legfontosabb örömforrása, ezért szeretni kell: nem érdekes, hogy más mit gondol, rosszallja-e, irigykedik-e. Játékos, önfeledt boldogság, és feledés a lírai én célja, s erre kéri kedvesét is.

A szenvedélyes szerelemvágynak, a türelmetlenségnek, a mohóságnak filozófiai mélységet ad az a gondolat, hogy az élet tünékeny, múlékony, rebbenékeny, s a beszélő érzékeli az élet veszélyeztetettségét. Az elmúló életet a pillanat intenzív átélésével akarja megragadni, kitágítani, teljes életet akar élni. A szerelem mintegy menedék számára a halál elől.

Az első 3 szerkezeti egység logikai kapcsolatát nem jelzik kötőszavak. A kapcsolóelemek hiánya azt a feszültséget fejezi ki, ahogy a lírai én érzései egymásra torlódnak. Ezt a nyugtalan vibrálást érzékelteti a versforma is.

Az Éljünk, Lesbia… verselése időmértékes: 11 szótagos, trochaikus lejtésű, könnyed hendecasyllabusokból áll.