A vers vizuális képe is teljesen olyan, mint az érzelmi színképe: az érzések hullámjátékát idézi. Rokokó cirádaként szaladnak a sorok.
A költemény négy, azonos felépítésű versszakból áll, a versszakok 16 sorosak; figyeljük meg tipográfiai megjelenésüket: külalakra milyen mívesnek, cizelláltnak hatnak!
A ritmus végig trochaikus lejtésű (vagyis trocheusokból álló sorok vannak; a trocheus az egyik leggyakoribb időmértékes versláb, képlete: – υ). A trochaikus lejtésű sorok közel állnak az élőbeszédhez. A spondaizált sorvégek lelassítják, panaszossá teszik a versbeszédet.
A strófák első 8 sorában 6-5 szótagszám váltakozik, ezt megtöri a 9. és 11. sor, ahol 8-5 a szótagszám, aztán a 13. sortól ismét 6-5 szótagot lehet összeszámolni. A szótagszám szabályszerűsége, mely minden versszakban érvényesül, tehát: 6565656585856565.
Rímelése keresztrím, amely négy soronként váltakozik: első négy sor: abab, második négy sor: cdcd, harmadik négy sor: efef, negyedik négy sor: ghgh.
A versszakok második felében (a 9. sortól) mindig valamilyen új érzelmi-gondolati egység jelenik meg, így a strófák két-két formailag is elkülönülő részből állnak.
Vagyis az egyes versszakokban az első és a második nyolc sorok között stílusérték-növelő, szövegkohéziós szakadék tátong: külön téma köré szerveződnek az első, és külön téma köré a második nyolc sorok. Ez a témaváltás különösen a második versszakban szembetűnő, ahol a te (Remény) és az én áll szemben.
Mi lehet az oka ennek a bonyolult strófaszerkezetnek? Valószínűleg az, hogy Csokonai a szöveget egy adott dallamra írta, aminek Kossovits József volt a szerzője.
A dallam Kossovits 1803-ban Bécsben megjelent tizenkét magyar tánca közül az egyiknek a dallama volt, melyet a zeneszerző a Martinovics-mozgalomban résztvevő Szulyovszky Menyhért táblabíró gyermekei számára írt, mint házi muzsikus, 1794-ben. A panaszos dalban tehát eredetileg nem szerelmi bánat zokogott, hanem a nemzet elnyomása felett érzett fájdalom. Csokonai – állítólag parancsra (de hogy kitől jött a parancs, azt nem tudjuk) – két szöveget is komponált rá, melyek egyike volt a Földiekkel játszó égi tünemény kezdetű Lilla-vers. A szöveget persze utólag alkalmazták a dallamra.
Érdekesség, hogy a másik szöveg az Óh, szegény országunk kezdetű radikális németellenes költemény volt, mely a kuruc hagyományokat folytatja. A vers szerint Árpád szabad népére jármot tett a despotikus „németség alja, sepreje”, aki az ország „mézét és tejét” szívja. Amelyik magyar embernek esze és szíve van, az a „bugyogós fehér kard” áldozata lesz, ezért Csokonai felszólítja a magyarságot, hogy álljon bosszút önmagáért, s válassza inkább a halált, mint hogy rabként éljen.
A vers szerkezete átgondolt, logikus és kiszámított: az 1. és a 4. versszak tartalmilag, érzelmileg párhuzamba állítható (a remény kételyt ébreszt a költőben), a közéjük ékelt 2. és 3. versszak viszont hangulatilag, képileg, irányultságában éles ellentétben áll egymással (2. versszak a tömény gazdagságot, virulást, épülést, kiteljesedést árasztja, a 3. strófa ezzel szemben a megfogyatkozást, leépülést, pusztulást, értékvesztést és fájdalmat fejezi ki).
Időszerkezet szempontjából előbb a jelenből (1. strófa) a régmúltba (2. strófa) lépünk, aztán a közelmúltba (3. strófa), végül vissza a jelenbe (4. strófa). Gyakorlatilag a múltat és a jelent szembesíti egymással. A vers szimmetrikus elrendezése is érzékelteti ezt az ellentétet.
A költemény keretes szerkezetű, mivel a költő az első és az utolsó strófában is megszólítja a Reményt, akinek kegyetlen játékát is mindkét alkalommal elutasítja (pl.: 1. vszk: „Csak maradj magadnak!”, 4. vszk: „Mert ez a keménység úgyis eltemet”).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
” Párhuzamba van állítva ”
” A macska meg fel van mászva a fára????????”
Ez egy létező szerkezet és nem ördögtől való. Sokan germanizmusnak hiszik, pedig nem az (már 1380-ban is szerepelt ilyen szerkezet a Jókai kódexben, és akkor még semmilyen kapcsolatban nem voltunk a németekkel). A legközelebbi rokonnyelveinkben is megtalálható ez a szerkezet.
Sokan azt gondolják, csak állapot kifejezésére használható, de ez nem igaz. Használható:
1. cselekvés vagy történés eredményének a jelölésére pl. „Jól meg van mérve”, „A kutya meg van kötve”.
2. személytelen mondatszerkesztésre (amikor nem ismerjük a cselekvő személyét) pl. „Százszor meg lett neki mondva”, „El van intézve”.
3. cselekvés intenzitásának fokozására (egyfajta nyomatékosítás) pl. „Amit én csinálok, az meg van csinálva.”
4. a mondanivaló színezésére, tömörítésére pl. „A bögre csordultig meg volt töltve.”
5. a mozgás befejezettségének jelölésére pl. „A fa alól szedtem föl, le volt esve”, „A kertben találtam meg, rá volt borulva a kerítésre.”
Szóval nem hibás ez a szerkezet, de valóban vannak esetek, amikor ritkábban használjuk, mert nem magyaros. Az elemzésben használt szófordulattal semmi baj nincs. Az emberek félnek használni ezt a szerkezetet, pont a „macska fel van mászva a fára és el van nyávogva magát” meg a hozzá hasonló riasztó példamondatok miatt, pedig nyelvtanilag helyes a szerkezet, és a fenti 5 esetben bátran lehet használni.
(A témáról a rádióban is szó volt. Ezek a példamondatok az Édes anyanyelvünk c. műsor 2022.06.10-ei adásában hangzottak el a Kossuth Rádióban.)
Passzív szerkezet, nyelvtanilag helyes!!!
Jó vers
Ahányszor olvasom, magamban végig mondom, nem a szerelem végét, ibkább a reményvesztést jelenti. Elvesztését mindannak amire vágytam, ami fontos volt számomra. Azt az érzést, ami naponta foglalkoztat: mára minden szürke lett.
„..kedv, remények Lillák isten véletek.”