Ám a költő, mint utóbb belátja, mindezzel a jóval csak áltatta magát:
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
A fenti képsor az előző versszak sorait visszájára fordítja.
A kert pusztulása, amely télen bekövetkezik, párhuzamba van állítva az álmaitól, reményeitől megfosztott lélek sivárságával. Akárcsak a lélek, a természet is elveszti szépségét, értékeit, kietlenné válik. A tél a pusztulás, a halál szimbóluma.
Nem csupán a szerelmi csalódás fájdalma szólal meg ezekben a sorokban, hanem az összes többi meghiúsult remény és terv is. Minden összetört illúzió és reménytelen vágy emléke föltolul a lírai énben, s keserűséggel tölti el a lelkét.
A legnagyobb fájdalom azonban mégiscsak Lilla elvesztése:
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
A 2. versszak jelenti a csúcsot, a tömény gazdagságot, melynek a 3. versszak tökéletes ellentéte: a fájdalom, hervadás, lehajlás, megfogyatkozás hangja szólal meg benne. Erőteljes lefelé húzó irányt érzékelünk, s akkor egyszer csak kirobban a kérés Csokonaiból: „csak Lillát hagytad volna”. Ezt a fájdalmas veszteségérzést sem túl korán, sem túl későn, éppen a vers aranymetszésében fejezi ki a költő.
A strófa második felében tehát visszakapcsol az előző versszak Lilláról szóló soraihoz, ahol még szerelme viszonzásán örvendezett. Úgy érzi, ha összes többi terve meghiúsult is, nem panaszkodna, ha Lilla megmaradt volna neki. A szerelem kárpótolta volna összes kudarcáért, a ki nem adott versekért, a művészi vágyak összeomlásáért:
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
A gyöngykoszorú (a győztes jutalmának jelképe) a költő művészi ambícióira utal: azt a hírnevet, dicsőséget jelenti, amit költészete által megszerezhetett volna, de nem sikerült neki.
Itt már az érzelmek elkomorodnak, és ezt a vers hangszimbolikája is jelzi. Érdemes összeszámolni, hogy a 2. és 3. versszakban hány mély és hány magas magánhangzó van. Azt fogjuk látni, hogy a 3. strófában a mély hangok vannak túlnyomó többségben. Ez pedig hangulati, érzelmi elkomorulást érzékeltet.
A 2. és a 3. versszak ellentétpárhuzamot alkot egymással: ugyanaz jön vissza a 3. versszakban, amit az előzőben láttunk, csak negatív előjellel. Azt látjuk, hogy a csörgő patakkal a kiszáradt forrás áll szemben, a zöld fákkal a kiszáradt fa, a friss rózsával a hervadt rózsa, a tavasszal a tél, az égi boldogsággal a gyászos ének.
Így például az alábbi sorok megfeleltethetők egymásnak:
„Csörgő patakokkal fáim éltetéd” <––> „Forrásim, zöld fáim kiszáradtanak”
„Repkedtek a friss meleggel rózsáim felé” <––> „Jaj, de friss rózsáim elhervadtanak”
„Rám ezer virággal szórtad a tavaszt” <––> „Tavaszom, vígságom téli búra vált”
„Lilla szívét kértem, s megadá az ég” <––> „Óh! csak Lillát hagytad volna, csak magát nekem”
Ez a két középső versszak drámai értékszerkezetre épül: hasonlít egy antik tragédiához, ahol az értékgazdag állapotból a végén az értékvesztésbe, értékszegénységbe jutunk. Csokonai mindkét állapotot egy költői képpel, a kerttel ábrázolja, amely egy metafora: nem valóságos kertet jelent, hanem a lírai én belső világát.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
” Párhuzamba van állítva ”
” A macska meg fel van mászva a fára????????”
Ez egy létező szerkezet és nem ördögtől való. Sokan germanizmusnak hiszik, pedig nem az (már 1380-ban is szerepelt ilyen szerkezet a Jókai kódexben, és akkor még semmilyen kapcsolatban nem voltunk a németekkel). A legközelebbi rokonnyelveinkben is megtalálható ez a szerkezet.
Sokan azt gondolják, csak állapot kifejezésére használható, de ez nem igaz. Használható:
1. cselekvés vagy történés eredményének a jelölésére pl. „Jól meg van mérve”, „A kutya meg van kötve”.
2. személytelen mondatszerkesztésre (amikor nem ismerjük a cselekvő személyét) pl. „Százszor meg lett neki mondva”, „El van intézve”.
3. cselekvés intenzitásának fokozására (egyfajta nyomatékosítás) pl. „Amit én csinálok, az meg van csinálva.”
4. a mondanivaló színezésére, tömörítésére pl. „A bögre csordultig meg volt töltve.”
5. a mozgás befejezettségének jelölésére pl. „A fa alól szedtem föl, le volt esve”, „A kertben találtam meg, rá volt borulva a kerítésre.”
Szóval nem hibás ez a szerkezet, de valóban vannak esetek, amikor ritkábban használjuk, mert nem magyaros. Az elemzésben használt szófordulattal semmi baj nincs. Az emberek félnek használni ezt a szerkezetet, pont a „macska fel van mászva a fára és el van nyávogva magát” meg a hozzá hasonló riasztó példamondatok miatt, pedig nyelvtanilag helyes a szerkezet, és a fenti 5 esetben bátran lehet használni.
(A témáról a rádióban is szó volt. Ezek a példamondatok az Édes anyanyelvünk c. műsor 2022.06.10-ei adásában hangzottak el a Kossuth Rádióban.)
Passzív szerkezet, nyelvtanilag helyes!!!
Jó vers
Ahányszor olvasom, magamban végig mondom, nem a szerelem végét, ibkább a reményvesztést jelenti. Elvesztését mindannak amire vágytam, ami fontos volt számomra. Azt az érzést, ami naponta foglalkoztat: mára minden szürke lett.
„..kedv, remények Lillák isten véletek.”