Az apa már az első nap feltárja az anyának és lányának a vagyoni helyzetüket.
Az apa üzlete öt évvel azelőtt ment csődbe, és Gregor volt az, aki akkor nagy hévvel dolgozni kezdett, hogy el tudja tartani a családot. Hamarosan kis kereskedősegédből utazó lett, így több pénzt keresett és az egész család kiadásait fedezni tudta.
A család idővel megszokta, hogy Gregor tartja el őket, és már nem voltak se hálásak, se boldogak, hanem természetesnek vették a dolgot. Nem volt emberi melegség a családban, csak húga maradt közel Gregorhoz.
Grete nagyon szerette a zenét és szépen tudott hegedülni, ezért Gregornak az volt a titkos terve, hogy beíratja a konzervatóriumba. Pénze nem volt rá, de azért kettesben gyakran ábrándoztak erről.
Az apa tehát elmondja, hogy annak idején nem nullázódtak le teljesen, maradt egy kicsike vagyonuk, amelyet a kamatok valamelyest még növeltek is. Ehhez a pénzhez azóta nem nyúltak, sőt, a Gregor által havonta haza adott pénzt sem élték fel teljesen. Ennek a takarékosságnak eredményeként most van egy kis tőkéjük.
Gregor egész testével az ajtóhoz tapadva hallgatja ki a beszélgetést, és most első ízben tud örülni valaminek, mióta fogságban él. Annak ellenére örül a hírnek, hogy a fölöslegben megmaradt pénzt az adósság törlesztésére is fordíthatták volna, és Gregor hamarabb ott tudta volna hagyni az utált állását. A jelen körülményeket tekintve azonban kétségtelenül így a jobb.
Az apa kifejti, hogy a pénz nem elég ahhoz, hogy a család meg tudjon élni a kamataiból. Egy, legfeljebb két évig ha meg tudnak élni belőle, többre nem elég. Csak vésztartaléknak jó, nem is volna szabad hozzányúlni.
A megélhetéshez szükséges pénzt meg kéne keresni, ám Gregor apja már öreg, az elmúlt 5 évben nem dolgozott, meghízott, nehézkessé vált. Az anya asztmás, és már az is erőfeszítésbe kerül neki, hogy végigmenjen a lakáson. Gregor húga, Grete pedig még csak 17 éves, szinte gyermek. Ki keresse meg a pénzt? Ezt hallva Gregort szégyen és szomorúság kínozza.
Idővel Gregornak szokásává válik, hogy egy széket az ablakhoz tol, és felmászik az ablak könyöklőjére, hogy kinézhessen az ablakon. Ez csak nosztalgia a részéről: emlékszik, hogy azelőtt jó érzés volt kinézni az ablakon. Most már nem az, mert napról napra homályosabban látja még a közeli dolgokat is, nemhogy az utcát és a szemközti kórházat.
Húga, aki figyelmes, észreveszi, hogy a szék az ablaknál áll, és minden alkalommal, ha takarítani jön, visszatolja az ablak alá, sőt, a belső ablaktáblát is nyitva hagyja.
Valószínűleg Gregor szaga is változik, egyre büdösebb, mert a húga, aki napjában kétszer jön be hozzá, nem bírja ki vele csukott ablaknál egy szobában: amint belép, egyenesen az ablakhoz rohan, és kitárja, mintha fulladás környékezné.
Egy hónap telik el Gregor átváltozása óta, de a húga még mindig nem bírja elviselni a látványát. Egy nap véletlenül korábban jön, és Gregor nincs a kanapé alatt, hanem az ablaknál, így Grete visszahőköl, bezárja az ajtót, és csak délben jön vissza.
Gregor tudja, hogy a látványa elviselhetetlen a húga számára, ezért meg akarja kímélni tőle. Nagy nehezen átviszi a hátán a lepedőjét a kanapéra és ráteríti. Így ha Gregor a kanapé alatt van, a lepedő teljesen eltakarja, és a húgának még akkor sem kell látnia őt, ha lehajol. Grete hálásan fogadja ezt a megoldást.
Az első két héten a szülők nem tudják rászánni magukat, hogy bemenjenek Gregorhoz. Hagyják, hogy a lányuk takarítson odabent, és mikor Grete kijön, be kell számolnia, hogy mit látott a szobában, mit evett Gregor, van-e valami javulás stb.
Az anya viszonylag hamar meg akarja látogatni a fiát, de az apa és Grete visszatartják, nehogy rosszul legyen vagy elájuljon Gregor látványától.
Gregor gyakran hallja azt is, hogy húga sok elismerést kap a szülőktől az új munkája miatt, pedig azelőtt haszontalan teremtésnek tartották. Ebből kiderül, hogy Grete állást kapott valahol.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 11. oldalra!
