A 2. egység (5-7. versszak) a zene valódi társadalmi szerepét fogalmazza meg jóval higgadtabb, meditálóbb hangon. Középpontjában az életigenlés áll.
Az 5. strófa E/1. személyű vallomás, érv. Az egyéntől a hazán át az emberiségig táguló körben mutatja be, hogy baj van. Hazák vesztek el, ezt meg kell gyászolni, a halottakat el kell siratni. Ha egyszer baj van, akkor baj van, és a bajt a szép hangzás („kuplé-dal”, „verkli futam”) nem tudja kifejezni, ezért nem szólhat az emberek lelkéből. Olyan világot hazudik, ami nincs. Ezt az életérzést csak az olyan „szigorú, szilaj” zene tudja visszaadni, mint a Bartóké.
A 6. strófa felszólalás a „mi” nevében. Már nemcsak egyéni véleményről van szó, hanem mások véleményéről is – a lírai én a tudás, a tisztánlátás jogáról beszél. Mert „növeli, ki elfödi a bajt” (ez az aforizmaszerű, tömör alapigazság szállóigévé is vált).
A 7. strófa témája Bartók zenéjének értéke. A bajjal szembe kell nézni, és Bartók szembenézett a bajjal, ezzel segített a legtöbbet. Fölfedte azt, amit meglátott.
A 3. egység (8-11. versszak) témája az egész 20. század disszonanciája. Ezt a képzőművészet kortárs zsenije, Picasso művészetén keresztül mutatja be.
A 8. strófa a köszönet kifejezése Bartóknak. Ismét megfogalmaz Illyés egy általános igazságot: „ki szépen kimondja / a rettenetet, azzal föl is oldja.”
A 9. strófa indoklás, amit a szakasznyitó „mert” szó is jelez. Olyanokat élt meg a világ, amikre nincs szó. Amiket csak Picasso „kétorrú hajadonai” és „hatlábú ménjei” fejezhetnek ki igazán (a Guernica című festményre gondol). Picasso formazavara is ugyanazt jelenti, amit Bartók „hangzavara”: mindkettő a világban tapasztalt disszonancia művészi megjelenítése. Így Picasso, csakúgy, mint Bartók, az igazság kimondója.
A 10. strófa jellemzés Bartók zenéjéről: annak értékét, jelentőségét felszabadító hatását ecseteli a költő. Itt a hangvétel himnikussá válik, ami Bartók szimfonikus műveinek életigenlő tételeit idézi meg. A „nagy ikerpár”: Bartók és Kodály – a valóságot elemzik zenéjükkel, s ezzel a lelkek gyógyulását segítik. Zenéjük a nép jövőjét álmodja meg és diadalát készíti elő.
Lényegében itt Illyés azt a hitét fogalmazza meg, hogy az általános harmónia megteremthető. (Ez a hit a későmodern világtapasztalat szemszögéből nézve kérdésesnek tűnhet.)
A 11. strófa Bartók harmadik megszólításával kezdődik. A téma a művészet ereje, nagysága, a költő még egyszer összegzi a vers fő témáit, gondolatait. A zenészeket orvosokkal azonosítja, akik oda tapintanak, ahol a baj van és művészetükkel gyógyítanak, a jobb jövőt segítik elő.
A Bartók szabadvers, verselés tekintetében nem követ semmilyen hagyományos versformát. Váltakozó hosszúságú sorokból és versszakokból áll.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
