A vers előzményének Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című ódáját tekinthetjük, amely szintén egy vitatott zeneszerzőt idéz meg. Nem szabványódáról van szó egyik esetben sem, mivel az emberiség és a nemzet gondja-baja fogalmazódik meg ars poeticaként. Egyik sem ünnepi vers.
És láthatjuk a szövegköztiséget is: egyeznek a kulcsszavak (üdv, sors, szív, kő, húr), és Illyés Gyula sok helyen hasonló vagy azonos kifejezéseket használ, mint Vörösmarty (ilyen rájátszások pl. Illyés: „hű magyar” – Vörösmarty: „hű rokon”, Illyés: „van lelke még / népnek” – Vörösmarty: „Még van lelke Árpád nemzetének”). A romantikára jellemző ellentétező szóhasználatot is átveszi Illyés (jó-rossz, erény-bűn).
A Bartók a vershelyzetet és a gondolatok szerkezetét tekintve a Liszt Ferenchez parafrázisa. A korszak reprezentatív költője szólt a korszak világhírű magyar zenészéhez 1840-ben és 1955-ben is. A különbség, hogy míg Liszt Ferenc még fiatal volt a hozzá írt óda keletkezésekor, Bartók már tíz éve meghalt. Így Vörösmarty nyilván máshogy beszélt, kért, tanácsot adott, stb., Illyés Gyula ellenben egy már lezárt életpálya tanulságait fogalmazta meg és állította példaként a kor magyarsága elé.
A romantika hagyományait idézi fel a nemzetet a néppel azonosító szemlélet is és a társadalom, az emberiség jövőjét érintő kérdésfelvetések, pl. „Van-e remény még emberi fajunkban?” Eszünkbe juthat erről Petőfi utópisztikus jövőképe, az a bizonyos Kánaán, amit A XIX. század költői című versében fejtett ki, de Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című művének földi menny képzete is („ha majd benéztünk a menny ajtaján”).
A művészet fel tudja mutatni az adott kornak az arculatát, amelyben született. Az egyének élete és a nemzet léte is veszélyben volt, állandó fenyegetettségben kellett élni mindkét korszakban. Emellé Illyés felsorakoztatja a 20. század sajátos történelmi tapasztalatait is.
A Bartók kapcsolatba hozható más művekkel is, mivel az ún. „művészversek” közé tartozik, melyekben egyik művész megszólítja a másikat, megidézi, emléket állít neki stb. Ilyen művészvers például Juhász Gyula Gulácsy Lajosnak című műve, vagy Adynak Csokonairól, Vajda Jánosról írt versei, vagy Szabó Lőrinc Babits című költeménye.
