Szereplő-párhuzamok a Jókai regényekben
Jókai a pozitív férfi főhősök tetteinek erkölcsi problematikusságát úgy mutatja be, hogy teremt melléjük egy tükörképet, egy alteregószerű másik, végtelenül negatív szereplőt, akinek párhuzamos élettörténete van. Az arany ember esetében pl. Timár Mihály tükörképe Krisztyán Tódor.
A pozitív és a negatív hős ugyanazokat a tetteket hajtja végre, ugyanazoknak az indulatoknak lesz rabja (pl. Timár is megveszi a szigetet, ahogy Krisztyán akarta; Timár azt a török vagyont szerezte meg csalárd módon, amelyre Krisztyán és apja vadászott; Noémival való kapcsolata ugyanolyan illegitim, mint amilyet Krisztyán tervezett stb.).
Ezzel a módszerrel Jókai a pozitív hős erkölcsi magasrendűségét még jobban kiemeli, de arra is felhívja a figyelmet, hogy a cselekedetek és az érzelmek struktúrája mindkét esetben azonos. Amikor Krisztyán Tódor a saját bűneivel azonos minősítéssel illeti Timár tetteit, tulajdonképpen azonosítja magát vele. A végén Timár ennek a szerepcserének köszönheti, hogy ki tud vonulni a társdalomból (Krisztyán Tódor halála és a holttest felismerhetetlensége által).
A pozitív és a negatív főhős tehát összetartozik, nem szakítható el egymástól, és ez a szereplő-párhuzam még sok Jókai-regényre igaz (Enyim, tied, övé, Egy az Isten stb.).
Az író két, szélsőségesen eltérő, mégis rokon figurát alkalmaz arra, hogy az értékrendi dilemmákat érzékeltesse. A pozitív hősök egy ideális erkölcsi elvrendszer alapján döntenek pozitívan, míg ellenlábasaik épp fordítva, ez különbözteti meg őket, de személyiségük alapvető működése lényegében azonos.
Akár negatív, akár pozitív módon, de kiemelkednek az átlagból, méghozzá azáltal, hogy minden konvencióval szembeszállnak.
Milyenek a női szereplők?
Jókai nagyobb regényeiben a fontos nőalakoknak is mindig van kiegészítő ellentétpárjuk, és még a férfi alakoknál is megismerhetetlenebbek, bonyolultabbak.
Általában a két női szereplő (az egyik egy ideális, szűziesen emelkedett, szép nő, a másik egy kígyó) ugyanannak a férfinak a szerelméért küzd, aki persze mindkettőhöz vonzódik, vergődik a két nő között, és csak nagy vívódások után választja mindig a magasabb erkölcsiséget képviselő nőt.
Jókainál a nők erényei és vétkei folyamatosan egymásra vannak játszatva, gyakran ugyanaz a női szereplő egyszerre erényes és elvetemült asszony, máskor a két véglet külön szereplőkben jelenik meg.
Az Egy magyar nábob esetében pl. Szentirmay Rudolf környezetében három nő is van: Chataquéla (az egzotikus, érzéki nő), Flóra (az erényes társasági hölgy) és Fanny (a mély érzésű, szentimentális, esendő nő), akik szerelmesek belé.
Jókai férfihőseinek mindig egyfajta próbát kell kiállniuk a szerelemben, amelynek tétje, hogy felismerik-e a jóságot vagy elég állhatatosak-e, és végül vagy győz az erény, vagy elbukik.
Miért nem meseszerűek Jókai művei?
A Jókai-regényekben nem különíthető el a jó és a rossz úgy, mint a mesékben, és a szereplők nem olyan homogének erkölcsi szempontból, hogy be lehessen őket illeszteni az angyal-ördög mesei sémába.
Már csak azért sem, mert szélsőségesen pozitív és szélsőségesen negatív szereplők vannak egymásra vonatkoztatva, szinte egymásba olvasztva, ráadásul Jókai regényeiben sokszor a rossz szándék ellenére valami jó történik, vagy fordítva, a jó szándék balul sül el. Nem igaz tehát, hogy Jókai művei tisztán a jó és a rossz harcáról szólnak, mint a mesék.
Még kevésbé igaz, hogy jó véget érnek, és minden szép és jó lesz, mint a mesékben. A történetek befejezése nem feltétlenül a jó győzelmét igazolja.
Lehet, hogy a regény vége megnyugvást hoz, de a pozitív szereplők nagy erkölcsi harca nem tudja megjobbítani a világot. Akármilyen nagy dolgokra képesek ezek a hősök, nem tudják megváltoztatni a körülöttük levő világot, legfeljebb kivonulnak a társadalomból, pl. egy szigetre, ahol berendezik a maguk kis magánvilágát (pl. a Senki szigete Az arany emberben).
A Jókai-hősök erkölcsi harcai a világgal szemben történelmi eredményre nem vezetnek. Fel sem vetődik, hogy a történelem menetét megváltoztassák, legfeljebb saját sorsukat rendezhetik el. Ez persze nem csökkenti az erkölcsi elvekbe vetett hitük értékét, de Jókai regényvilágában csak önmaguk szűk köreiben tudnak hatni, azon kívül nem.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
