Szabadságkultusz és individualizmus
Jókai jellemábrázolásában végső soron nem az játssza a központi szerepet, hogy egy adott figura jó vagy rossz-e, hogy erkölcsi felfogása megegyezik-e az olvasó felfogásával vagy sem.
Jókai számára az egyéni választás volt értékes, az egyéni akarat, a szereplő döntése, hogy ő milyennek akarja látni magát. Akár jó, akár rossz célok vezetik, mindig szabadon választ, a Jókai-hősök ugyanis, akár jók, akár gonoszak, szabadon élnek.
A romantika szabadságkultuszának megfelelően öntörvényűek és fittyet hánynak a konvencióknak, elutasítanak minden társadalmi meghatározottságot és örökölt felfogást (származást, neveltetést stb.). Szabadságuk révén minden korlátot, társadalmi konvenciót átlépnek. A férfiak olyanok, mint egy kalandor, a nők olyanok, mint egy szirén.
Akaratkultusz
A Jókai-regények szereplői szuverén, individuális lelkülettel bírnak, mert Jókai személyiségfelfogásában az akarat dominál, a kívülről nem uralható akaratnak van mindenek fölötti ereje.
Ez közel áll Petőfi akaratfelfogásához, aki verseiben a belülről vezérelt, öntörvényű életvitelt és a körülményekkel való radikális szembenállást, sőt elutasítást hirdette. Jókai a Petőfi-lírából átvett akaratkultuszt, korlátlan individualizmust ültette át epikus környezetbe.
Csak akarni kell: ez lehetne a Jókai-hősök jelmondata, Jókai személyiség-felfogásának kulcsa. Jókai szereplői akarat-központúak, és nem ismernek el semmilyen meghatározottságot, legyen az társadalmi, történelmi, erkölcsi, vallási, etnikai stb. Könnyedén átlépnek az őseiktől megörökölt szokásokon és konvenciókon.
„Uj nemzedék jött, mely apáit / Arcpirulással emlité s azoknál / Jobb akart lenni és az is lett, / Mert csak akarni kell!… / Fölkelt az új hős nemzedék…” (Petőfi: Az apostol, utolsó fejezet)
Felhasznált irodalom:
MARGÓCSY István: Kalandorok és szirének. Jókai Mór jellemábrázolásáról. In: 2000, 2013. 4. sz. 50-64. p.
