Szerkezet: 4 részből áll, melyek a főhős levele és a kiadó rövid előszava után olvashatók. Minden részben maga Gulliver meséli el egy-egy különös világba tett utazását.
1. Gulliver a törpék országában (Lilliput) – az aprócska emberek között Gullivar hatalmas óriás, Emberhegynek nevezik el. Méreteinél fogva Lilliputban minden kicsinyes és nevetséges, naiv mesébe illő, pl. Lilliput császára „legalább egy köröméllel magasabb” a többi udvari embernél, és ez elég ahhoz, hogy „néma áhítatot ébresszen a szemlélőben”.
Lilliputban a jó állásokba nem a tehetség, rátermettség alapján nevezik ki az embereket, hanem aszerint, hogy ki képes a leghajmeresztőbb szaltókat, kötéltáncos mutatványokat megcsinálni anélkül, hogy lezuhanna.
Gulliver szereti ezeket a parányi lényeket, segíti őket, együttműködik velük. Óvatosan járkál közöttük, nehogy valamelyiküket eltapossa. Részt vesz szórakozásaikban (pl. szétterpesztett lábai között masíroznak az uralkodó seregei).
Nagy elismeréssel számol be régi törvényeikről, kultúrájukról, szokásaikról, a gyereknevelés módszereiről. De hozzáteszi azt is, hogy az ősi alkotmányos rendnek már nyoma sincs. A lilliputiak a botrányos züllöttség szintjére jutottak, részben azért, mert az emberi természet hajlamos a dekadenciára, részint a pártharcok elburjánzása miatt.
Lilliput látszólag virágzó birodalom, de valójában két párt torzsalkodása emészti fel az erejét (utalás a whig-tory ellentétekre). A nézeteltérés lényege, hogy az egyik párt tagjai magas, a másik párt tagjai alacsony sarkú cipőben járnak. A jelenlegi uralkodó az alacsony cipősarkat támogatja, de az ellenzék ragaszkodik az ősi alkotmányos szokásokhoz. A két politikai frakció úgy gyűlöli egymást, hogy az ellenfelek nem hajlandók egy asztalnál enni, vagy akár szóba állni egymással.
A nemzeti egységet egy másik ellentét is megosztja: a Vastag Vég és a Hegyes Vég hívei is szemben állnak egymással. Ez az ellentét korábban már véres polgárháborúkhoz vezetett. A Vastag Vég hívei a lágy tojást a vastag végén törik fel evés előtt, ez az idők kezdete óta így van. A mostani császár szerint azonban a lágy tojást a hegyes végén kell feltörni.
A belpolitikai zűrzavarokat tetézi a szomszédos birodalommal való ellentét is. A szomszéd Blefuscu uralkodói minden erejükkel szítják a lilliputi ellentéteket, és tárt karokkal fogadják a Vastag Vég menekültjeit. Ennek következtében háború tör ki a két „nagy” ország között (utalás az angol-francia háborúra). Blefuscu (Franciaország) invázióra készül Lilliput (Anglia) ellen.
Gulliver beavatkozik a lilliputiak oldalán: átgázol a csatornán és foglyul ejti az egész blefuscui hadiflottát (pórázra fűzi és Lilliput partjaira vontatja). Mivel megmentette az országot a végpusztulástól, megkapja a legmagasabb állami kitüntetést.
Ám hamarosan eléri a végzete: hálót sző köré az udvari intrika, hazaárulással és felségsértéssel vádolják, két szemének kitolására és fokozatos éhhalálra ítélik. Gulliver elmenekül előbb Blefuscuba, onnan pedig visszatér Angliába.
2. Gulliver az óriások országában (Brobdingnag) – szerepcsere történik Lilliputhoz képest: itt Gulliver a parányi, így ő válik kisszerűvé és nevetségessé. Olyan, amilyen egy lilliputi lenne az angolok között. Az óriások földjén Gulliver mindig szégyelli magát, amiért olyan kicsi, és épp ezért túlságosan is önérzetesen viselkedik.
Groteszk helyzetekbe kerül. Gazdája felesége visítozva rohan ki a szobából, amikor meglátja. Nemcsak az emberek óriásiak, hanem az állatok is, így Gullivernek hatalmas patkányokkal és darazsakkal kell viaskodnia.
Az óriások úgy kezelik, mint egy nyomorult torzszülöttet. Egy skatulyába zárják és látványosságként mutogatják pénzért különböző városokban. Végül a királyi udvarba kerül, ahol alkalma nyílik többször is beszélgetni, filozofálgatni az óriások királyával, aki előtt erkölcsileg is úgy eltörpül, mint testi mivoltában. Gulliver ugyanis az óriások földjén nagyotmondással igyekszik kompenzálni kicsiny méreteit.
Míg a törpék országában szerény volt, itt dicsekvővé válik: dicshimnuszokat zeng hazájáról, az angol nagykereskedelemről, a nagy vallásháborúkról, a politikai pártokról stb. Az óriások királya okos ember. Bölcs megjegyzésekkel kíséri Gulliver beszámolóját, a végén pedig fél óráig kacag az egészen.
Az óriások szemszögéből nézve bohózatba illő dolog, hogy olyan primitív lények, mint Gulliver, emberi méltóságról beszélnek, címeket-rangokat osztogatnak egymásnak, sőt, szerelmeskednek, párbajoznak, vitákat rendeznek, csalnak és hazudnak.
A király gúnyos, cinikus megjegyzései felháborítják Gullivert. Az ő szemében Anglia a „művészetek királynője, a háborúk győzelmes harci istene, Franciaország büntető ostora, Európa ítélőszéke, és minden erények trónusa”. Elérhetetlen ideálként festi le: a vallás, a becsület, az igazság hazájaként.
Ám mindazon, amit szeretett hazájáról elmesél, az óriások királya nem győz csodálkozni, ugyanis Gulliver minden hencegése a visszájára fordul. Az angliai peres eljárásokban részt vevő bírák, ügyészek, ügyvédek erkölcstelenek, a háborúk drágák és kártékonyak, stb.
Végül Gulliver az angolok technikai fejlettségét akarja megcsillogtatni, és felajánlja, hogy megtanítja az óriásokat a puskapor és az ágyúk használatára. Az óriások királya ezt borzadva utasítja vissza. Meg van döbbenve azon, hogy ilyen tehetetlen, földhözragadt kukacok, mint Gulliverék, ilyen embertelenek tudnak lenni.
A király gúnyossága, szkepszise és elítélő véleménye sérti Gulliver hiúságát és nemzeti büszkeségét. Szerinte az óriások országa elmaradott, mert a király szűk korlátok közé szorította a kormányzás tudományát: „a józan észre és tiszta értelemre, igazságosságra és megértésre (…) és még egy csomó ilyen útszéli banalitásra, amilyet említeni sem érdemes.”
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
