Jellemek:
Gulliver: a főszereplő, a mindenkori átlagember típusa. Sebész, aki már korábban is éveket töltött el a tengeren hajóorvosként. Utolsó útjain olyan véletlen fordulatok történnek (hajótörés, kalóztámadás, matrózlázadás), amelyek révén különös, meghökkentő adottságokkal rendelkező társadalmakba kerül.
A felvilágosodás eszméit képviselő átlagos angol polgár a különböző fantasztikus szigetországokba tett utazásai végére megváltozik. Megutálja a jehut, hazatérve rá sem tud nézni embertársaira. Idejét legszívesebben az istállóban tölti, járása is hasonlítani kezd a lovakéhoz, beszédmódja a nyerítéshez. Lélekben „nyihahává” válik, de ember, és emberek között kell élnie, ez a tragédiája.
Világkép: mélységesen pesszimista. Annyira, hogy már-már embergyűlöletbe torkollik. Defoe optimizmusával szemben Swift nem hitt az ember megjavíthatóságában. Világképében az emberiség a degenerálódás, az önpusztítás felé halad. Swift kiábrándultságának egyik oka saját sikertelennek tartott életpályája lehetett.
Üzenet: az egész mű az emberi nem fölött kimondott egyetlen ítélet: az embernél (a jehunál) nincs undorítóbb lény a földön. „Olvasása közben az ember mélyen szégyelli, hogy ember” – írja Szerb Antal.
Fogadtatás: a Gulliver utazásai első megjelenésekor egy hét alatt elfogyott. Mindenki olvasta az államtanácstól a cselédszobákig. A kortársak felismerték a regényben a remekművet, bár a végtelen keserűséget és kiábrándultságot nemigen érzékelték.
Utóélete: az utókor a gyermekirodalomba sorolja, pedig a Gulliver utazásai nem gyerekmese, hanem indulatos társadalmi-emberi szatíra.
Babits Mihály szerint a nagy mű „végső leszámolás az emberrel és minden emberivel. Olvasása valóságos pokolbaszállás. Borzasztó könyv, s annál borzasztóbb, mert az egyszerű mese köpenyébe öltözködik. Ha ’nem véletlen’, hogy a Robinson gyermekkönyv lett: valóságos gúnyos végzet, hogy a Gulliver az lett.”
A Gulliver utazásai hagyományt teremtett: fantasztikus regények és ellenutópiák mintája lett. A magyar irodalomban ilyen alkotások:
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba, Capillária
Szathmári Sándor: Kazohinta (1935)
Azok a sci-fik is a Gulliver utazásai alapötletére játszanak rá, amelyekben egy űrutazás során a Földről távozva az ember idegen bolygók társadalmi rendszerével, szokásaival szembesül.
