Korszak: felvilágosodás. Swift több vonatkozásban megkérdőjelezi a korai felvilágosodás derűlátó önértelmezését és jövőképét, az emberiséget erkölcsileg romlottnak és önhittnek ábrázolja.
Korstílus: klasszicizmus (többféle, de a klasszicista stílus az uralkodó), pl. a nyelvi kifejezésmód a klasszicizmus elveinek megfelelően egyszerű és világos. Erre a formaeszményre az elbeszélő utalást is tesz a záró fejezetben: „tényeket közöltem a legegyszerűbb stílusban és modorban”.
Műfaj: útleírás paródiája vagy ellen-utópiaszerű példázat.
1. útleírás-paródia
Az utolsó fejezetben a következőt olvashatjuk: „Magam is az első szavazók között volnék, ha olyan törvény beiktatásáról volna szó, mely szigorúan előírná, hogy minden utazó, mielőtt kiadja útleírását, köteles szent esküt tenni a nagy kancellár előtt, hogy mindaz, amit ki akar nyomtatni, legjobb lelkiismerete szerint abszolút igazság; így legalább nem csapnák be a világot.”
Ez a kijelentés a korabeli sikerhajhászó útleírások paródiájaként, kritikájaként is értelmezhető.
2. példázat
A középkori példázatok epikus történetek voltak, amelyek az emberi erkölcsök romlottságát vagy az erényességet mutatták be azzal a céllal, hogy mintát adjanak az erkölcsös élethez. A Gulliver utazásai is bír bizonyos példázatszerűséggel.
A szerző az utolsó fejezetben azt állítja, útleírása célja a következő: „… igazi útleírónak nem lehet más célja, mint hogy az embereket okosabbá és jobbá tegye, lelkivilágukat mind rossz, mind jó példákkal gazdagítsa: hiszen érdemes-e másért idegen országokat ismerni és ismertetni?” Ez utal bizonyos tanító, erkölcsnemesítő szándékra.
Bár kritikával illette a felvilágosodás fejlődésről vallott nézeteit, Swift bízott abban, hogy az elé tárt jó és rossz példák az olvasó épülését szolgálják.
Típus: utazási regény. Swift az utazási regények divatját használta fel arra, hogy elmondja véleményét a korról és az emberről. Defoe-hoz hasonlóan ő is „igaz történet”-nek állította be a képzeletbeli utazásokat.
Téma: a regény a királyi flotta sebészorvosának, Lemuel Gullivernek négy utazását beszéli el négy részben. Kifejezésre jut benne Swift viszonya korához, a felvilágosodás eszméihez, megjelenik benne véleménye a társadalmi rendszerről, az emberi természetről.
Hangulat: egyre jobban elkomoruló, egyre sötétebb, egyre pesszimistább.
Stílus: egyszerű és nyugodt. Swift a legmeghökkentőbb dolgokat is természetes hangon, a klasszikus angol próza kristálytiszta nyelvén adja elő.
Stíluselve az egyes szereplők beszédében is megjelenik, pl. Brobdingnagban az óriások beszédstílusa világos, férfias, szószaporítástól és felesleges színezéstől mentes.
Nyelvezet: köznapi.
Cím: témakijelölő.
Idő: az író jelene (18. század).
Helyszín: részenként változik.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
