Alaphelyzete a körültekintés, a szemlélődés. A lírai én szemlél, vizsgálódik, ráérősen, tárgyilagosan, belenyugvóan nézi a helyzetet, melyet tudomásul vesz
Fő motívumok: fény, homály, víz, csönd, vas. A motívumok valóságos szövevényként hálózzák be a verset, egymás jelentését gazdagítva.
- Ezek közül a csönd motívuma fontos, amely a sötétedéssel együtt jelenik meg. A sötétben nem látunk, ezért a hallás, az akusztikai érzékelés szerepe megnő. Éjjel mindenki alszik, ezért nagyobb a csönd, mint nappal. Ugyanakkor vannak zajok, zörejek, de ezeknek ugyanolyan félelmetes hatásuk van, mint a teljes csöndnek, amely a halált juttatja eszünkbe.
- A másik fontos motívum a víz, az áramlás motívuma. A versben megjelenik a nedvesség, a nyirkosság képzete, amely a szegénység, a kifosztottság motívumával kapcsolódik össze. De jelen van a csattogó vizek képe is, ami a forradalomra utal. A víz motívuma tehát kifejezi a forradalmat, hogy mekkora szükség lenne rá, de utal az emberi életre is általánosságban.
- A harmadik fontos motívum a vas motívuma, amely a vasgyár, az öntőműhely képében jelenik meg és a nehéziparra, a munkásságra utal. Az üllő, a penge, a kalapács mind vasból készülő szerszámok. A vas motívuma a lényeget fejezi ki, a vasból készült tárgyak pedig a lényeg hasznos formákban való megtestesülését.
Kifejezőeszközök: metafora, hasonlat, megszemélyesítés, ellentét, metonímia (pl. „nedvesség motoz a homályban”). Csak úgy áradnak a költői képek, s az ellentétek dinamikus mozgását látjuk
A Külvárosi éj verselése nem követ semmilyen hagyományos metrumot: szabálytalan sorokban csak laza rímeket találunk.
A cím egy minőségjelzős szószerkezet, amely utal a keletkezés körülményére.
A Külvárosi éj strófákra oszlik, de ezek nem szabályos versszakok. Belső logikája tagolja a verset: kis képecskék, kis helyszínek váltakozása tagolja. A szemlélődés egy külvárosi család otthonából indul, megjelenik a mellékudvar, a konyha, aztán a szövőgyárak, a vasgyár, a cement-és csavargyár, az út, kocsma, raktár, kopár rét stb. A helyszínek váltakozása adja a vers ritmusát, a belső tagolást.
A Külvárosi éj szerkezetileg felbontható egy leíró részre és egy ódai részre. A leíró rész 5 egységből áll:
Az 1. egység (1-2. versszak) egy külvárosi lakás leírása. A nyomorúság, a szegénység jelenik meg mindenben. A költő a tárgyi világot mutatja csak be, ember nem jelenik meg, csak hangok, zörejek.
A 2. egység (3-6. versszak) a gyárak látványát írja le. Itt is a nyomor jelei láthatók mindenhol. Nyomasztó a sötétség, a csönd. A külváros hasonlóan sivár, mint a szoba.
A 3. egység (7. versszak) egyetlen sorból áll, ami egy hanghatás: vonatfütty. Ez a vonatfütty szinte kettévágja a verset.
A 4. egység (8-10. versszak) a külváros jellegzetes figuráit mutatja be, tehát megjelennek az emberek.
Az 5. egység (11-14. versszak) egy táguló kép, amiben már nemcsak a külvárosról van szó, hanem a nyomorról általában.
Az ódai rész egyetlen egységből áll (15-16. versszak), amely a vers zárlata. A beszélő megszólítja az éjt, és sorsközösséget vállal a külvárosban élőkkel.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
