A „medália” szó képecskét jelent, a medalion francia szóból ered. A medalion jelenthet emlékérmet, érdemrendet, vagy nyakba, láncra vagy falra akasztható emléktárgyat, arcképet tartalmazó ékszert. Általában díszes, értékes tárgy, aranytokban tartják. A medalion egyszerűbb, a nép körében használt változata a medália.
A cím arra utal, hogy a költő miniatűr költeményeket, versmedáliákat alkotott, amelyekbe belesűrítette emlékeit, gyermekkori élményeit (a motívumok nagy része gyerekkori élményekből származik, pl. a kis kanász alakja az öcsödi disznópásztorkodást idézi fel).
József Attila 23 évesen írta ezt a versciklust. A Medáliák 12 számozott versből áll, és minden darabja 2 versszakra bomlik, kivéve az utolsót, amely csak egy versszak. Így a ciklus összesen 23 versszakos, tehát a strófák száma kiadja a költő életkorát.
A 23-as szám további megjelenései: 23 király, 23 kölyök. A 12. vers töredékben, csonkán maradt, az utolsó versszak elhagyása, ill. kipontozva szerepeltetése is azt érzékelteti, hogy nem 24, hanem 23. Kiemeli ezt a számot a költő.
Fontos leszögezni, hogy a szakirodalom többsége, beleértve a tankönyveket is, versciklusnak tekinti a Medáliákat, de akad olyan elemző is, aki 12 egységből álló versről beszél. Ha versciklusnak tekintjük a művet, akkor sem olyan értelemben kell ciklusnak gondolni, mint például Ady versciklusai. Tehát a fenti mű nem egy Medáliák nevű ciklus címadó verse, hanem maga a ciklus a szakirodalom szerint! Egy 12 versből álló ciklus, és nem egy 12 részből álló vers, ami része egy ciklusnak.
A lírai én többnyire E/1. személyben szólal meg, az „én” azonban minden versben más személyt takar. Hol egy gyermek a beszélő (2., 3.), hol egy álom énje beszél (2.), hol egy látomásé (8.). Vannak darabok (4., 10.), amelyekben önmegszólító jelleg uralkodik.
József Atttila szándéka a meghökkentés. Váratlan, furcsa képek, az arányeltolódás képei figyelhetők meg a műben. A Medáliák lényegében kis képecskékből áll, amelyeket nem a logika fűz össze. Ezek a kis „medalionok” egy kis részt kiemelnek a nagy egészből.
A versciklusban a mesék, a mítoszok világa jelenik meg, a lélek sejtelmes mélységei tárulnak fel. Az egyes kis „versmedalionok” önmagukban is kerek egészet alkotnak, de így összefűzve többletjelentést nyernek.
A mondatszerkesztés egyszerű: a költő rövid tagolású mondatokat tesz egymás mellé. Ritmusa nyugodtnak indul, de a közepe táján felhevül, szenvedélyessé válik.
Fő motívumok: csillag, menny, hűvös, fagy, víz, világ.
A központi motívum az én és a világ viszonya. A beszélő azt a kérdést járja körül, hogy a világ meddig engedi terjedni az én határait. A költő feszegeti a határokat, amelyek korlátot szabnak az embernek. Az 5., 6. és 10. vers pl. olyan képet közvetít, amely az „én”-t óriásivá növesztve mutatja meg, határoktól és kötöttségektől mentesen.
A Medáliák összegző érvényű ciklus, mert József Attila addig leélt 23 évének fejlődésrajzát tartalmazza: az 1. versmedália azt a drámai eseményt ábrázolja, amikor a lírai én öntudatra ébred, elveszti az ártatlanságát, a boldog önfeledség állapotát, és elidegenedik a világtól. Múlt és jelen, elefánt-lét és emberlét ellentéte jelenik meg.
A mitikus óriáselefánt a harmonikus létezés jelképe, hiszen természetes bölcsesség, jóság és ártatlanság van benne. Ez az ősharmónia állapota. Ebből a boldog önfeledtségből zuhan alá az ember, amikor öntudatra ébred. Ha sikerül valamit megőriznie az elefánt-létből, akkor nevetségessé, esetlenné, kiszolgáltatottá válik az emberek világában.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
