József Attila: Tiszta szívvel, Levegőt!, Óda. Klárisok, Medáliák, Holt vidék, Külvárosi éj, Téli éjszaka, A város peremén, Reménytelenül, Eszmélet, A Dunánál, Nagyon fáj!, Nem emel föl, Kései sirató, Flórának, Ars poetica, Bukj föl az árból, Hazám, Tudod, hogy nincs bocsánat

A ciklus további részében az öntudatra ébredt lírai én keresi a helyét a világban. A 2. medáliában a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság és a szorongás élménye jelenik meg. Ezt olyan motívumok érzékeltetik, mint a porszem, a lyukas nadrág, a füst, a lebegés stb.

A 6. vers már tágabb dimenzióba helyezi a sorskeresés motívumát, a lírai én a végső korlátokat akarja megtapasztalni. Rá kell azonban döbbennie, hogy az egyén lelkiállapota nem választható el a külső valóságtól. Így a továbbiakban a külvilágot, a társadalmat, a függőséget és az ebből való kitörést érzékeltető képek villannak fel (7., 8., 9.).

A reménytelenség, a bizonytalanság érzése jellemzi a 2. és a 9. verset is. A nyomor, a kilátástalan társadalmi helyzet a 7., 9. és 12. versben jelenik meg.

További motívumok:

  • útkeresés, a különböző életlehetőségek leírása (4.)
  • bizakodás (4., 6., 7., 10.)
  • szolidaritás (4.)
  • forradalom (6., 7.)
  • hazatalálás (6.)
  • kiszolgáltatottság (2., 9.)
  • önvizsgálat (4.)
  • szeretetvágy, a lírai én érzi a feléje sugárzó szeretetet és gyöngédséget (8., 10.)
  • költői sorssal és hivatással való számvetés (3., 5., 6., 7., 8.)
  • halállal való szembenézés (5.)
  • a világ vállalása, a világgal való azonosulás: „a világ izzása hőmérsékletem” (6.)

A végén a beszélő eljut az álmok és a valóság, a külső és a belső élet együtt látásáig. A zárlatban a lírai én helyzetét, sorsát az emberiség általánosabb, tágabb terében vizsgálja.

Az egész Medáliák versciklus egy bizonytalan életérzést sugall. Egyfajta közérzet-beszámolót ad József Attila a gyors és váratlan vágások által, amelyek expresszionista módon fejeznek ki tudattalan tartalmakat. Mivel a léleknek olyan rétegeiről van szó, amelyek fogalmilag nem megragadhatóak, a beszélő arra törekszik, hogy képileg fogalmazza meg őket.

Nagy dimenzióváltások vannak a műben. Keveredik a valóság az álommal, a megfogható a légiessel. Furcsa képzettársítások vannak benne, egymástól távol eső jelenségek kapcsolódnak össze, így az egész együtt egy mitikus világgá áll össze.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!