A gondolatmenet alapkérdése: mit és miért kell tennie az egyénnek, hogy a felismert történelmi és erkölcsi igazságokat saját életében elmélyítse.
Alapgondolat kifejtése: az egyetemes kérdésektől a szűkebbekig halad. Kölcsey erényfogalmának tágabb körei: Isten és az emberiség szeretete („Imádd az istenséget!”; „Szeretni az emberiséget!”).
Az emberiség szeretete pedig csak a hazaszeretetben teljesedhet ki, hiszen minden ember „csak bizonyos meghatározott körben munkálhat”, nem szentelheti életét „a föld minden országainak” – ezzel elveti a világpolgárság gondolatát. „Leonidas csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg.” Vagyis az emberiséget csak a hazán keresztül szolgálhatjuk.
Hasonlata: nap-ember. Ahogy a nap sem világíthatja meg egyszerre az egész Földet, úgy nem lehet egy ember az egész emberiség jótevője. Az emberi tehetség parányi lámpa. Egy bizonyos helyhez kell kapcsolódni, s azt boldoggá tenni. Nem lehet a Föld minden országát egyformán szeretni, mert amit sok kis részre osztanak, az kicsiségében enyész el. Ezért legyen egy legjobban szeretett hely, amely a haza.
„Szeresd a hazát! (…) Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk.” Sokan csak beszélnek a hazáról, és büszkék arra, hogy magyarnak születtek, de nem tesznek a hazáért semmit. Ez nem igazi hazaszeretet.
Minden erény áldozattal jár, de „minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van”. Minden erényért fel kell áldozni valamit (kényelmet, hasznot, anyagi javakat), de minden áldozat kicsi, ha a haza érdekében történik.
A hazaszeretet a polgártól az önművelést, az önfejlesztést követeli meg („Törekedjél ismeretekre!”), hiszen így tud hasznára lenni közösségének („Tudományt a munkás élettel egybekötni”).
A műveltség legfőbb forrásai a könyvek, ezért szükséges és kötelező az olvasás, de kerülni kell a „tartalmatlan könyveket”. Csak olyan alkotást érdemes kézbe venni, amely a „genie (zseni) lángjegyét hordja homlokán”. Viszont a nagy írók műveit „mély figyelemmel tanuld keresztül”.
Az egyéni fejlődés csúcsa, a legmagasabb fokú tevékenység a könyvek írása, de az írótól sokkal „több kívántatik, mint a beszélőtől” (a szónoktól): erő, tapasztalás, tudomány kell hozzá.
Az élet fő célja a tett, a közéleti cselekvés eszköze pedig az ékesszólás, a retorika szabályainak ismerete. A jó szónoklathoz pedig elengedhetetlen az anyanyelv tökéletes ismerete és ápolása („Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!, „Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétele”).
Retorikai felépítés: érvelés – meggyőzés – tanítás.
Kifejezőeszközök: Bőven él retorikai eszközökkel. Érvek, ellenérvek, ok-okozati összefüggések, modalitások (kérdések, felszólítások, felkiáltások) bőséggel találhatók a műben. Rész-egész viszonyok kifejtése, múlt-jelen-jövő hármasságának alapul vétele, logikusan felépített érvelés, mély gondolatiság, hatásos megformálás és erkölcsi tisztaság jellemzi.
Kölcsey aforisztikus (tömör, könnyen érthető), bölcs megfogalmazásokban írta meg művet. (Aforisztikus megfogalmazás: tömör, közérthető, könnyen belátható igazságú, általános érvényű, szemléletes megfogalmazás.)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
