A tudatműködés és a lélek ábrázolása
Kosztolányit elsősorban a lélek és a tudat működése érdekli. Anna története szempontjából nagyon fontos Anna tudatműködésének elemzése és az a kérdés, hogy mi motiválja a lányt a gyilkosságra.
Anna és Vizyék között nincsenek látványos összeütközések, még csak kísérletek sem történnek, hogy a köztük levő viszony másképp alakuljon, megváltozzon. Ezért a gyilkosság váratlanul és látszólag indokolatlanul következik be.
Anna lelkivilágának megközelítésében rejlik a regény fő művészi értéke. Az elbeszélő lemond arról, hogy bemutassa Anna belső világát. Nem mindentudó elbeszélővel van dolgunk: csak annyival tud többet az olvasónál, hogy ismeri az előzményeket, a háttérinformációkat, az élettényeket. Ám ezek értelmezéséhez nem ad támpontokat az olvasónak.
Tehát a narrátor „nem lát bele” Anna fejébe, ezért nem közli a gondolatait. Kizárólag a külső világban történő eseményeket rögzíti, ezekből kell következtetnünk Anna lelkiállapotára. Felfigyelhetünk például arra, hogy Anna alig beszél a regény során. Ez szimbolikusan a magányosságát fejezi ki.
A lány belső világát elsősorban érzéki benyomásain keresztül ismerhetjük meg. Úgy tűnik, Anna számára az ösztönös, érzékszervekkel tapasztalható dolgok az elsődlegesek. Szavakkal nem tudja olyan jól kifejezni magát, és nem is biztos, hogy nyelvileg megformálódnak a gondolatai. Inkább érzi, mint gondolja a dolgokat.
A regény fő motívumai
A regényben tudatosan felépített motívumsort alkotnak Anna érzékletei. Maga Anna nem tudja értelmezni a saját érzékleteit, nem is tudatosulnak benne („csak azt tudta, hogy nem bírja ki”).
Némelyiket fizikai rosszullétként éli meg, pl. „gyomra egyszerre fölémelyedett”, vagy környezeti hatásként, pl. „kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles, hideg szagot”. Sokszor nincs is logikus összefüggés, pl. „Amikor (…) meghallotta, hogy az urat Kornélnak hívják, érezte, hogy ezen a helyen nem bírja ki sokáig”.
Anna csak annyit érez, hogy nem tudja megszokni a helyet, a tárgyak idegenek neki (pl. „Amit zöldnek képzelt, a kályha, fehér volt”), és az érzékletek ingerlőek, idegesítőek, valósággal megkínozzák. Mindez nyomasztja Annát, személyisége ösztönös rétegét veszi célba, bénítja meg. De Anna csak a következményeket érzi: a sokkoló idegenségérzetet, az otthontalanság érzését.
Lehet, hogy ez az idegenségérzet okozza Anna kommunikációképtelenségét. A főhős ugyanis nyelvi értelemben is idegen közegben van: a városi-polgári nyelvhasználat ismeretlen a számára, így elszigeteltségét az eltérő nyelvi kód is fokozza. Vidékies, parasztos beszéde miatt fél, hogy ha megszólal, akkor kinevetik. De az is szorongást kelt benne, amikor a számára idegen nyelvi fordulatokat hallja.
A motívumsor záró eleme az a jelenet, amikor a fürdőszobában az úrfi belecsókol a szép doktorné nyakába. A fürdőszobában látott jelenet Annának más összefüggésből ismerős, hiszen a fürdőszoba az egyik színtere volt Jancsival való viszonyának.
Amikor meglátja Jancsit Moviszternéval, ismét csak a reakcióját ismerjük meg, a gondolatait nem. Csak azt tudjuk, hogy viselkedése zavart lett: „Vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel föllobogtak.” Az elbeszélő tehát nem él semmilyen tudatkivetítéssel.
A gyilkosság éjszakáján Annában semmi nem tudatos szinten zajlik. Saját lelkisége még önmaga számára is titok, ezért nem érti maga sem, hogy miért követte el a gyilkosságot. Az ok ugyanis nem tudatos szinten, hanem a tudattalan lelki folyamatokban keresendő.
A gyilkosságban Anna belső feszültsége robban ki, amely az állandó, gyötrő idegenségérzetből fakad. És erre jön rá az emberi kapcsolatok kudarcából eredő egyre teljesebb magány és lelki bezárkózás.
Az írói alkotómódszer magyarázata
A tudatmozgást tehát érzékletekkel jellemzi Kosztolányi a belső monológ eszköze helyett, így csak sokkal töredékesebb képet tud adni Anna lelkivilágáról, csak közvetve tudja ábrázolni.
Mi az oka ennek az alkotói technikának? Valószínűleg az, hogy Kosztolányi úgy gondolta, a tudatban lezajló folyamatok nem láthatók át és nem beszélhetők el, nem ragadhatók meg a nyelv eszközeivel.
Az író nem hitt az emberi psziché művészi kifejezhetőségében, és az Édes Anna írásakor feltehetőleg már kételkedett a tudatábrázolás hagyományos módszereiben is.
Kosztolányi alkotói módszere az olvasótól is nagyobb beleélést és összpontosítást, figyelmet követel meg. Nem szabad elsiklanunk a részletek felett.
Ugyanakkor szabadabban is tudjuk értelmezni a művet, Anna lehetséges indítékait a gyilkosságra.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Azt nem értettem a záró fejezetben,hogy Kosztolányi miért írta le magát,mint egy köpönyeg forgató,gerinctelen ember? Mit akart ezzel üzenni az olvasónak?
Ez egy ironikus befejezés, nem szó szerint kell érteni. Druma Szilárd beszélget a korteseivel és ők mondják Kosztolányiról, nem az író magáról. A szavaik valójában őket minősítik, és nem az írót. Druma Szilárd a Horthy-rendszer híve, és mivel Kosztolányi csalódott a Horthy-rendszerben, Druma jelleme (cinizmusa) által azt akarja kifejezni, hogy a rendszer hívei hitvány emberek. Szóval ez a befejezés leginkább a rendszernek szóló kritika.
Elméletileg ez egy legendából ered, miszerint Kosztolányi politikailag mindig azon az oldalon állt, ahol lefizették, hogy amellett döntsön, így saját magát egy köönyegforgató embernek nevezte.
Szerintem ott kezdődik az egész tragédia, mikor Anna ott kényszerül hagyni a falut, a természetes közegét, ahol boldog lehetne. Ahol egyenrangú lenne a többi emberrel, udvarlót találna magának és férjhez menne. Nem születik minden ember szolgalelkűnek, mint Ficsor, Anna sem.