A szereplők jellemzése
A regény kevés szereplőt mozgat. Ezek a szereplők két fő csoportra oszthatók:
- értékemberek: Anna (szeretetre, otthonra, családra, megértésre vágyik), Moviszter (a humánum képviselője)
- érdekemberek: Vizy (karrierista), Vizyné (csak a tulajdon érdekli), Jancsi (az élvezeteket hajszolja), Ficsor (a megélhetés a fontos a számára)
Édes Anna
Érzékeny, egyszerű lélek, keveset beszél. A mű elején a személyisége is olyan, amit a neve kifejez: szelíd lelkivilágú, jó érzésű, becsületes, dolgos, alázatos. Ám Vizyék elveszik az önbizalmát, önállóságát, önbecsülését.
Ahogy Annából mintacseléd lesz, egyénisége megfakul. Az engedelmes, szolid, szeretetre vágyó lányból egy megtört és megfáradt ember lesz. Ösztönei tiltakoznak a „hely” ellen, már első megjelenésekor rossz előérzete támad. Problémái elől a munkába menekül.
A munkája kimerítő és monoton, mégis ettől érzi hasznosnak magát, csak a munka ad neki lehetőséget az alkotásra és az önkifejezésre. És csak ezen a területen élvez némi szabadságot, minden más téren korlátozva van. A gyilkosság előtti estélyen nem szolgálhat fel, így az egyetlen sajátjának érzett területen is háttérbe szorul, személyiségének megnyilatkozási lehetőségei beszűkülnek.
Egyes nézetek szerint a szerelmi csalódással éri a legnagyobb fájdalom: amikor meglátja, hogy Jansci belecsókol Moviszterné nyakába. A gyilkosság tulajdonképpen Jancsinak szól.
Anna tudatalattija tör felszínre, amikor gyilkol, ebben nyilvánul meg Freud hatása. Ekkor tör felszínre mindaz, amit a lány szenvedett: megalázták, elfojtották emberi, asszonyi, anyai vágyait.
Vizyné
Közönyös és kegyetlen női karakter. Beteges módon csak a cselédek foglalkoztatják, akiket valójában gyűlöl.
Könyörtelenségének a boldogtalansága az oka: egyetlen gyermeke 6 évesen meghalt, férje elhidegült tőle, megcsalja őt. Vizyné magányos és boldogtalan, és a cseléd az egyetlen partnere, ezért lett „cselédmániás”. Anna több a számára, mint egy új cseléd.
Ficsor
A házmester, Anna keresztapja. Kétszínű, köpönyegforgató, önző ember.
Patikárius Jancsi
Vizyné unokaöccse, akit Kosztolányi egyik rokonáról mintázott. Komolytalan, infantilis fiatalember, gátlástalan és rendkívül önző. Annát ő is csak egy tárgynak tekinti, amellyel kedvére játszadozhat, kielégítheti vele a vágyait.
Moviszter
Öreg, beteg orvos. Ő az egyetlen szereplő, aki emberséges Annához, és aki emberként tekint Annára. Sokak szerint ő az író „szócsöve” (rezonőr), Kosztolányi gondolatait Moviszter mondja ki.
Moviszter szervetlenül illeszkedik a regény világába, mivel kívül esik a központi kapcsolatrendszeren (Vizyék és Anna viszonyán).
Mellékszereplő, de a regény által közvetített értékrend szempontjából fontos karakter. Beállítódását már foglalkozása is jelzi (orvos), foglalkozása miatt is odafigyel a szenvedő emberekre. Vezetékneve beszélő név: a latin „moveo” (=megindítva érzem magam) és a „magiszter” (=mester) szavak összerántásával keletkezett. Keresztneve Szent Miklóst idézi.
A cselédlányhoz hasonlóan ő is magányos, mert humanista szemlélettel rendelkezik, így kilóg a sorból: jólelkű ember az érdekemberek között.
A szereplők viszonyrendszere
A regény egyetlen viszonyrendszerre épül, ez a Vizyék és Anna közti kapcsolat. A központi kapcsolat Anna és Vizyné között van.
Anna és Vizyné. Se Vizynének, se Annának nincs lényeges kapcsolata a külvilággal, életük behatárolt, zárt közegbe szorított. Hozzájuk képest Vizy és Jancsi mozgástere szabadabb, nekik rendszeres kapcsolatuk van a külvilággal.
A Vizy házaspár különböző lelki zavaroktól szenved, valamilyen idegbetegségük lehet. Ezt Anna folyamatosan érzékeli, de értelmezni nem tudja, amit érez, ugyanakkor nyomasztóan hat rá.
Anna és Jancsi. A regényben Anna és Vizyék kapcsolata a meghatározó, ebbe csak Patikárius Jancsi lép be egy időre. Ebben a szerelmi viszonyban Anna bizonyos helyzetekben irányítóvá válik. A XII. fejezetben pl. szokatlanul sokat beszél, és a Jancsival való párbeszédben egyenrangú félként vesz részt.
Viszonyuknak azonban nincs jövője, egyrészt a köztük levő társadalmi különbség miatt, másrészt mert a testi kapcsolatra nem az érzelmek, hanem az ösztönök késztetik őket, harmadrészt Jancsi felületes személyisége semmi komoly dologra nem alkalmas, nincs kilátás arra, hogy megállapodik. A kapcsolat tehát eleve kudarcra van ítélve.
Anna fizikailag és lelkileg is szenved, amikor Jancsi elhagyja, ugyanakkor nem kérdéses a számára, hogy a szerelmi viszony, amit elveszített, érték volt, hiszen közvetlen kapcsolatba került általa egy másik emberrel. Viselkedését az alávetettség határozza meg, ezért azt hiszi, az úrfi haragszik rá.
Az elhagyatása miatt önértékelése visszaesik, személyisége ismét beszűkül, újra csak cselédként kénytelen létezni. Ennek a régi létezési állapotának a visszatérése fokozza benne a feszültséget, bár ez nem tudatosul benne.
A Jancsival való kapcsolat megszakadása után a teljes elszigeteltség, a lelki bezárkózás lesz Anna sorsa.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Azt nem értettem a záró fejezetben,hogy Kosztolányi miért írta le magát,mint egy köpönyeg forgató,gerinctelen ember? Mit akart ezzel üzenni az olvasónak?
Ez egy ironikus befejezés, nem szó szerint kell érteni. Druma Szilárd beszélget a korteseivel és ők mondják Kosztolányiról, nem az író magáról. A szavaik valójában őket minősítik, és nem az írót. Druma Szilárd a Horthy-rendszer híve, és mivel Kosztolányi csalódott a Horthy-rendszerben, Druma jelleme (cinizmusa) által azt akarja kifejezni, hogy a rendszer hívei hitvány emberek. Szóval ez a befejezés leginkább a rendszernek szóló kritika.
Elméletileg ez egy legendából ered, miszerint Kosztolányi politikailag mindig azon az oldalon állt, ahol lefizették, hogy amellett döntsön, így saját magát egy köönyegforgató embernek nevezte.
Szerintem ott kezdődik az egész tragédia, mikor Anna ott kényszerül hagyni a falut, a természetes közegét, ahol boldog lehetne. Ahol egyenrangú lenne a többi emberrel, udvarlót találna magának és férjhez menne. Nem születik minden ember szolgalelkűnek, mint Ficsor, Anna sem.