A cím a költőelőd, a példakép, József Attila megszólítása.
A mű 64 sorból áll, a szöveget a cím ismétlődése, azaz a megszólítás tagolja. Így 2 nagy szerkezeti egységre bontható fel. A két egység két költőt mutat be, két költő portréja és ars poeticája jelenik meg egy költeményben. Mindketten hivatottak valamire ezen a földön.
Az 1. egység (1-41. sor) József Attila jellemzése: élete, önfeláldozása, álmai. A beszélő többször is megszólítja József Attilát. Kiemeli őt a többi költő közül: „a nagy: te vagy”. Alakját is bemutatja: „kajla kalapod”, „vértanú vállad” stb.
József Attila sorsát és költészetét is értelmezi. Sorsában az árvaságot, a szenvedés vállalását, költészetében a tudatosságot emeli ki (a „te tudtad” többször is ismétlődő szófordulata).
A József Attiláról alkotott képben egyenlő súllyal van jelen a költő élete és munkássága, életműve. A lírai én az emberben a művet, a műben az embert keresi. József Attila életének eseményei közül Nagy László a végpontot, a költőelőd halálát emeli ki, amely 1937 decemberében szimbolikus értelmű lett.
József Attila halála beépült a magyarság történelmi tudatának legfontosabb haláljelképei közé: felsorakozott a két Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor és Széchenyi István halála mellé. Egy haláleset akkor válik nemzeti jelképpé, ha az addig vezető útról is valami lényegeset mond. Így van ez József Attila esetében is, aki végső soron az értékek védelmében esett el.
Nagy László elkülönít kétféle halált: az egyik az emberi sors része, természetes elmúlás, amely mindenkit elér („dögbugyor a vége e pokoli útnak”), a másik viszont az egyén által siettetett halál, amit az illető önfelőrlő életformája hoz előre („rombolva magad szüntelen télben”). József Attila halála felfogható úgy, hogy egy bizonyos jövőkép érdekében vállalt áldozat volt.
Nagy László szerint József Attila egyszerre volt költő és gondolkodó is, aki két fontos dologban összeütközésbe került a korral, amelyben élt: más volt a jelenről és más volt a jövőről alkotott képe. Ezért lett az a sorsa, ami: „részt se kaptál, pedig az egészre / futotta érdemed.” Érdemes hát követni a példáját? Van értelme az ilyen életnek?
Főleg a jövő kap fontos szerepet a versben, amely Nagy László jelene, de ez a jövő József Attiláé is lehetett volna, aki ha élt volna a vers keletkezésekor, akkor az ötvenes éveiben járt volna. József Attila ezért a jövőért áldozta az életét, de reményeit a történelem nem igazolta, és ezt Nagy László, akinek ez a jövő a jelen ideje, tudja.
József Attila áldozatát az utókor tudná csak igazolni, hitelesíteni, de a vers keletkezésének időpontjából visszanézve a nagy költőelőd halála értelmetlennek tűnt.
Így Nagy László szerencsétlennek tartja József Attila életét és halálát, sorsát. A fő kérdés: volt-e értelme ennek az áldozatokkal, szenvedéssel teli életnek? „Érdemes volt-e ázni, fázni, / csak a jövő kövén csírázni, / vérszagú szörnyekkel vitázni, / ha ráment életed!” A kérdésre József Attila életében, költészetében keresi a választ.
Ugyanakkor a szerencsétlen életút nem egyedi: nem csupán József Attiláról van szó, hanem egy embertípusról, aki szemben áll a társadalommal. Az ilyen ember szerencsétlenné, balsorsúvá válik (élete „megváltatlan földi lét”).
József Attila életútja végső soron egy öntörvényű, megalkuvást nem ismerő életvezetésre való kísérlet volt, de a versben általános érvényűvé válik, magát az emberi életet példázza és értelmezi.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
