A kutyák meghódoltak, megalázkodtak, és az ember szolgájául szegődtek azért, hogy valaki gondoskodjon róluk, jól éljenek, mindig legyen fedél a fejük felett és valaki etesse őket.
A farkasok erre nem hajlandók, ők szabadon élnek, de nekik maguknak kell magukra gondot viselni, ezer veszély fenyegeti őket, az ember fegyverrel tör rájuk („töltött fegyverek”, „a fehér hóra piros vérünk csepeg”), sorsuk nyomorúságos, éheznek és fáznak („fázunk és éhezünk”, „részünk minden nyomor”). De számukra az a fontos, hogy szabadok, és ezért a szabadságért minden rosszat elviselnek.
Kikről is van szó? Emberekről: a kutyák azok a magyarok, akik behódoltak a Habsburgoknak, akik pénzért és birtokért mindenre képesek.
Az ilyen embertípus egy kis kényelemért, biztonságért, a biztos kevésért („mienk a maradék”) eltűri a megalázásokat, a rúgásokat („ostor pattog”, „ebcsont beforr”), és meghunyászkodik a zsarnok előtt („nyaljuk boldogan kegyelmes lábait”).
A farkasok azok a magyarok, akik a szabadságért és a függetlenségért minden szenvedést és nyomorúságot eltűrnek. Az ilyen embertípus, ha éhes is, ha fázik is, ha rosszul él is, nem hódol be az elnyomóknak, mert számára az a legfontosabb, hogy szabadon élhessen és ne kelljen senki előtt megalázkodnia.
Petőfi természetesen a farkasok magatartásformáját tartja nagyobbra, őket becsüli többre. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kutyát mint állatot nem szerette, sőt (gondoljunk az Anyám tyúkjában megjelenő Morzsa kutyára)! De ez a vers egyáltalán nem az adott állat szeretetéről vagy nem-szeretetéről szól, az állatok csak jelképek.
A vers adott viselkedésformák szeretetéről vagy elutasításáról szól. A kutyák dalában bemutatott viselkedésforma lényege az elvtelenség, a meghunyászkodás és szolgalelkűség, ami megvetést érdemel.
Érdekből vagy gyávaságból veszik fel az emberek ezt a magatartásformát, bár a versben ez a viselkedés alig indokolt, hiszen még csak nem is a gazdagságért teszik, akik ezt választják, mert csupán a maradékot kapják. Ez tehát egy lenézett és lenézendő dolog.
Nem csak szorosan a Habsburgokra lehet értelmezni. Nekem pl. a munkavállalás multinacionális cégnél — vállalkozói lét ellentétpár jut róla eszembe. Nyilván az ember élethelyzete is meghatározza, hogy hogyan vélekedik erről a két versről.
Igen, való igaz. Ez a szép a költészetben, hogy többféle értelmezés is lehetséges és a versek mondanivalója a jelenben is aktuális.