Petőfi Sándor: Fa leszek, ha… (elemzés)

Az egymást követő metaforapárok tehát mesterien egymásba illeszkednek. A strófák külön-külön, majd a vers egésze is egy bonyolult mintázatú képmozaikká alakul. Mindez könnyed lendülettel történik, a költő játékos fantáziáját követve cikkcakkban szökdécselünk egyik képtől a másikig, utunk mégis mindvégig egyazon meghatározható irányba visz.

A képek hangulata szelíd, gyengéd, és az egymást követő képek egyre finomabbak, egyre éteribbek: a fától a virágig, a virágtól a harmatig, a harmattól a napsugárig jutunk az 1. strófában. Ez felfelé, a földtől az ég felé mutató irányt jelent. A 2. strófa elején pedig a napot is elhagyva a csillagok közé kerülünk, a vallásos áhítat birodalmába, a mennyországba.

A magányos földi életből a költő a földöntúlian szép páros üdvösségbe vágyakozik, egyesülni szeretne kedvesével.

Ám az eddigi lépcsőzetes emelkedést itt hirtelen zuhanás követi: a mennyből a pokolba jutunk, a költő kárhozott lélek lesz. Ez egy olyan hatásos poén, olyan versvégi csattanó, amelynek technikája Heinére emlékeztet, de mégsem teljesen olyan, mert Petőfi nem dezilluzionálni akar. Ő azt akarja érzékeltetni, hogy annyira szerelmes a lányba, hogy őérte semmitől nem riad vissza, még attól az áldozattól sem, hogy elkárhozzon.

Szerelemvágya egész lényét betölti, de a képről képre szökkenés, a fantáziabeli szélsőségek, végletek jelzik a szüntelen kétséget: azt, hogy Petőfi tudja, hogy Berta nem fog feleségül menni hozzá. Ezt a kétséget jelzi a vers komor, sőt egyre komoruló hangszíne (a sok mély magánhangzó), és a lassan lépegető ritmus.

A vers hangneme vallomásos, stílusa romantikus. Petőfi szerelme mértékét képek sorozatával bizonyítja. A földi és tapasztalaton túli szint összekapcsolása azt a köznapi tapasztalatot fejezi ki, hogy a szerelmi boldogság az üdvtörténeti küzdelemhez hasonlóan megnyerhető vagy elveszíthető.

A Fa leszek, ha… verselése szimultán. Háromütemű, a páratlan sorokban 4/3/3, és 10 szótagos, a páros sorokban 4/3/2 osztású, 9 szótagos), ütemhangsúlyos sorok váltakoznak egymással, de az időmértékes verselés, a spondeusi lejtés is érvényesül. Rímképlete: x a x a (félrím).

Petőfi későbbi feleségéhez, Szendrey Júliához is írt metamorfózisverset, miután Júlia igent mondott neki a házasságra. A Lennék én folyóvíz című versről van szó, melyet 1847 júniusában írt nagyszalontai tartózkodásakor.

Ezzel ért véget Petőfi költészetében az udvarló jellegű metamorfózisversek korszaka, a Júlia-szerelem ugyanis beteljesült, és egy beteljesült szerelem esetén az egyesülés vágyát kifejező, szüntelen átváltozásoknak nincs többé értelmük.