Kifejezőeszközök:
- eposzi kellékek (témamegjelöléssel és segélykéréssel indul a mű, a cselekmény „in medias res” – a közepébe vágva – kezdődik, van seregszemle stb.).
- előreutalások a jövőre
- még Trójából való menekülése előtt a harcban elesett Hector szelleme meglátogatta Aeneast és egy látomásban intette őt jövendő küldetésére: új hazát kell keresnie Trójai isteneinek.
- anyja, Vénusz is megjelent előtte és feltárta a jövőt: Trója menthetetlen, mert az istenek pusztulásra szánják, ezért Aeneasnak el kell menekülnie onnan.
- az utolsó szavaival Aeneast megátkozó Didó királynő megjósolja Karthágó és Róma későbbi összecsapásait, háborúit.
- Aeneas apja, Anchises is feltárja a jövőt Aeneas előtt az Alvilágban
- Aeneas pajzsán megjelennek a jövőbeli Róma legendás alakjai, eseményei
Motívumok:
- tölgyfa (Vénusz ennek tövébe helyezi el Aeneas fegyvereit) – a nagyság, az erő és a halhatatlanság szimbóluma, az antik hagyomány szerint a főisten (Zeusz = Jupiter) növényi megtestesülése (hatalmi jelkép). Utalhat Aeneas haza-és nemzetteremtő küldetésére és isteni kiválasztottságára is (az istenek támogatják).
Intertextuális kapcsolatok: az Aeneis első 6 éneke az Odüsszeia témájával (bolyongás) második hat éneke az Iliász témájával (csaták) tart rokonságot. Konkrét példák:
- visszatekintés a cselekmény jelenéhez képest múltbeli eseményekre (II-III. ének: Aeneas elmeséli történetét, bolyongásait Didó királynőnek) – Itt Vergilius az Odüsszeia IX-XII. énekét írja újra (Odüsszeusz a phaiák udvarban ugyanígy elmondja az előzményeket).
- szerelem motívuma – eltérés, hogy míg Aeneas elbeszélése fokozza Didó királynő szerelmét, amely végül beteljesül, addig Nauszikaá reményeit Odüsszeusz már előbb egy udvarias bókkal elvágta.
- jövőmondás az alvilágban (VI. ének: Anchises feltárja a jövőt Aeneas előtt) – itt Vergilius az Odüsszeia XI. énekét írja újra, de új motívummal is gazdagítja. – Eltérés, hogy Odüsszeusszal ellentétben Aeneas nemcsak a trójai háború hősi halottjainak szellemeivel találkozhat, hanem saját utódaival is, akik majd csak ezután fognak megszületni. Láthatja a jövőt is, nemcsak a múltat ismerheti meg.
- pajzskészítés (VII. ének: Vénusz új fegyvereket készíttet Vulcanusszal fia, Aeneas számára) – itt Vergilius az Iliász XVIII. énekét írja újra, de a leírást dramatizált jelenetsorrá alakítja. – És vannak elétérések is.
A pajzsleírás eltérései a homéroszi eposztól:
- míg az Iliász munka közben jeleníti meg a Héphaisztoszt és írja le az általa kovácsolt pajzsot, addig az Aeneis a már elkészült fegyvereket mutatja be, amelyeket Vénusz egy tölgyfa tövébe tett.
- a homéroszi pajzsleírás életképszerűen ábrázolja az emberi lét általános helyzeteit, a vergiliusi pajzsleírás azonban a római mondavilággal és történelmi hagyománnyal létesít kapcsolatot (mert Aeneas pajzsán a hős nézőpontjából nézve jövőbeli Róma fontos mondai és történelmi eseményei láthatók)
A megidézett mondavilág, történelmi eseménysor Aeneas pajzsán, pl.:
- Mars aranyfarkasa Romulus és Remus alakjával
- Lucius Tarquinius Superbus, Róma hetedik és utolsó királya
- Lars Porsenna etruszk király, az elűzött Tarquiniusok támogatója
- Horatius Cocles római vitéz, aki egymaga védte Tiberis cölöphídját Porsenna katonái ellen
- Juno gall támadást jelző lúdjai
- actiumi csata
- Octavianus Augusztus hatalomra jutása
A pajzsra kalapált képek tehát Róma eljövendő történetét mutatják be, méghozzá időben előrehaladó pillanatok soraként.
A kapcsolatot Homérosz eposzai és Vergilius műve között az teszi lehetővé, hogy az Iliász egyik szöveghelye szerint Aeneas sorsa az, hogy továbbvigye és utódaiban kiteljesítse a trójai nemzetséget. Így tudott Vergilius művével bekapcsolódni a trójai hagyományba.
Verselés: időmértékes, a költő hexametereket használ. Az alkotás 10000 sorból áll.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
