
A vers szerkezete:
- mottóval kezdődik. Ez a latin nyelvű mottó egy idézet, amely Vergilius Georgica című művéből származik. Témájával összeköti a két kort, minthogy a háborúról szól: „Mihelyt a jog és a jogtalanság összekeveredik, háborúk lepik el a földet és a bűnök sokasága.”
- Pásztor: kérdések; egy idilli világ emlékeit idézi fel. A költőt szomorúsága okáról faggatja, mint egy kívülálló, aki nem látja, nem tapasztalja a világ vadságát, zűrzavarát. Ő csak a természet rendjét ismeri. Néha eljutnak hozzá hírfoszlányok, azokból próbálja összerakni a külvilágot. A fő kérdés: mi a költők feladata a kegyetlen világban?
- Költő: válaszok; a pusztulást, a halált látja mindenütt. Ő a civilizált világ, a megbolydult emberiség képviselője, aki undorodik mindattól, ami körülötte történik, de mégsem menekülhet el, nem zárkózhat el a világ elől, sorsát tűrnie kell, el kell viselnie, ami ráméretik. A tölgyhöz hasonlítja magát, amely tudja, hogy kivágják, mégis új levelet hajt.
Nagyon régi, ismert motívum ez a tölgy-hasonlat, Horatiusnál is megjelenik és Berzsenyinél is A magyarokhoz I. című versében. A tölgy a legerősebb, legszebb, legéletképesebb, legértékesebb fa a görög mitológiában.
De már megjelölték ezt a fát fehér kereszttel, kivágásra ítélték, áldozattá kell válnia, de azért teszi a dolgát: hozza a leveleket. Radnóti pedig ír, mert ez a dolga, ehhez van tehetsége. A halálraítéltség tudatában is az utolsó pillanatig dolgozik: ebben az elődök példájának követése is benne van (Arany János is morálisan a „mindvégig” elvét vallotta).
Ez a tölgyfa-hasonlat tehát Radnóti ars poeticája is. És vajon a külvilág érti, értékeli ezt a nemességet, ezt a szívósságot? Aligha… a két költőtárs, Federico García Lorca és József Attila sorsa legalábbis ezt sugallja. Az emberek észre sem vették halálukat, és műveikre is pusztulás vár.
A pásztortól elbúcsúzó költő visszatér a maga világába, a zűrzavarba. A vers zárlata már csendesebb, megbékél a költő.
Eklogát Radnóti 3 év múlva fog újra írni, 1841-ben írja a másodikat Az ekloga kedvelt műfajává vált, többet is írt belőle. 1938 és 1944 között 9 mű született. Az első egy előhang, a Száll a tavasz, melynél nem a műfaj adja a címet, mint általában Radnóti eklogáiban, hanem a vers első sora.



6. Ecloga nem volt, az utolsó a 8. volt, így Randóti csak 7-et írt.
Igazad van. Javítottam, köszönöm.
A Töredéket a 6. eclogának tekintik (gyanítják hogy az volt) Szóval momentán a 8 az elfogadott szám, de a 7+1 pontosabb