A 3. egység (3. szakasz) a jövőt mutatja be. E/1. személyben fogalmaz, itt már kifejezetten önmagáról beszél. A küzdő és elpusztuló bika képét egyértelműen önmagára, saját sorsára vonatkoztatja, saját jövőjét látja benne. Tehát a pusztulás, a közelgő halál biztos tudata jelenik meg.
Radnóti felismerte, hogy veszély fenyegeti. A fogalmi és a képi sík azonosulása jelzi, hogy ő és a bika egyek, ő az, aki tudja, hogy halál vár rá, s ő az, aki erre azzal válaszol, hogy egy új magatartást, új életprogramot tervez el. A követendő magatartásformát sztoikus nyugalommal jelöli ki önmaga számára, s bátran néz szembe az elkerülhetetlen pusztulással.
Ez a követendő magatartásforma nem más, mint a küzdelmet, a harcot választani: Radnótinak a bátor, hősies helytállás a célja, s hisz abban is, hogy a morális győzelem majd példaképpé teszi az utókor számára, halála pedig okulásul szolgál a „késő koroknak”. Ez a motívum a váteszköltészettel, Petőfi magatartásával hozza rokonságba Radnótit.
Az „így esem el majd” és a „csontjaim őrzi a táj” emlékeztet kicsit Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című versére („Ott essem el én, / A harc mezején”, „Ott szedjék össze elszórt csontomat”).
Lázadásnak, ellenszegülésnek nyoma sincs a versben. Példaszerű viselkedést mutat be, az emberi méltóság megőrzésének példáját. Radnóti váteszköltői ereje jelenik meg Mint a bika című versében: akár Petőfi, megérezte, megjósolta jövőjét. És büszkén vállalta azt, ami ráméretik.
