Kifejezőeszközök: allegória (allegorikus motívumok), különösen a Roland gróf haldoklását leíró részben:
„Érzi Roland, hogy ideje betel,
Spanyolhont nézve csúcs hegyén hever,
egyik kezével ő mellére ver:
»Uram, sok nagy s kis bűnömért, mivel
megbántásodat akkor kezdtem el,
hogy megszülettem, s mostan végzem el,
halálom percén, kérlek könyörülj!«
Jobb kesztyűjét Istennek nyújtja fel:
angyalhad égből hozzá leröpül.”
(Illyés Gyula fordítása)
Motívumok:
- fenyőfa (ehhez siet halála közeledtével Roland) – uralkodói szimbólum, a pogány ősistenség növényi megtestesülése
- hegycsúcs – a legyőzők felett álló erkölcsiségre utal
- kesztyű (Roland háromszor nyújtja fel a kesztyűjét Istennek) – a hódolat és a vezeklés jele
- lovagi jelvények (kard, kürt) – a fenyő tövébe fekvő Roland lovagi jelvényeivel borítja be a testét
- középkori lovagi eszmények hierarchiája (1. haza, 2. király, 3. nép) – a haldokló Roland a sorrendet betartva búcsúzik ezektől
- hősi halál – megtérés a teremtőhöz és a lovagi életút megkoronázása (egyértelműen pozitív dolog)
- megdicsőülés (apoteózis) – Gábriel és Mihály arkangyalok felviszik a mennybe Roland lelkét – ez a keresztény hitért elszenvedett hősi halál jutalma
Nyelvezet: ófrancia nyelven íródott (11-12. század).
Szereplők, jellemek: a germán hősmondák kegyetlen világához képest a Roland-ének vitézei sokkal nemesebb lelkűek, boldogabbak, keresztények és romantikusak. Boldogságuk forrása az a mértéktelen hősiesség, amellyel sorsukkal szembeszállnak. Belső nagyságukat, lelki nemességüket az jelzi, hogy nem zsákmányért és nem harci dicsőségért küzdenek, hanem Istenért, a királyért és Franciaországért.
Roland: rendelkezik mindazokkal a lovagi erényekkel (hűség, bátorság stb.), amelyekkel a lovagoknak rendelkezniük kell. Vitézi büszkesége miatt nem hajlandó megfújni a híres kürtöt és segítséget kérni.
Értelmezés: a Roland-ének a korszak emberideálját jeleníti meg. Az új emberideál a hűbérurát szeretettel szolgáló harcos lovag volt. Hozzá kell tenni, a lovagi ideál volt az európai ember egyik legelső olyan eszménye, amely már nem a túlvilág felé tekintett, hanem a földi létben kereste és találta meg az élet értelmét.
Világkép: keresztény. A lovagkor vallásos, hősies és áldozatkész jellegét mutatja.
Üzenet: a vallásos-hazafias lovageszményt dicsőíti a mű, amelynek lényegi mondanivalója a harcokban mutatott bátorság és hősiesség értéke. Az alkotást a keresztes hadjáratok iránti lelkesedés hatja át. Célja az volt, hogy a harci kedvet a keresztény hit szolgálatába állítsa.
Előadásmód: a Roland-ének szövegét szóban, énekelve, kísérőzenével adták elő, valószínűleg vándorénekesek. Egy feljegyzés szerint Hódító Vilmos katonái ezt hallgatták az Angliát meghódító nagy csaták előtt.
Utóélete: a Roland-ének a későbbi korszakok európai irodalmán kívül a barokk kor magyar költőire is hatott. Fellelhető pl. a mű egy-egy mozzanatával való párhuzam Zrínyi Miklósnál is: a Szigeti veszedelem zárlatában is angyali légió (Gábriel és Mihály arkangyalok vezetésével) viszi fel a mennybe Zrínyi Miklós bán és a szigeti védők lelkeit (a barokk eposzokban is megjelenik az apoteózis, azaz megdicsőülés motívuma).
