Szabó Lőrinc: Babits (elemzés)

A versből egyértelműen kirajzolódik Babits alakja, aki tiszteletet, sőt, rajongó ámulatot ébresztett a fiatal Szabó Lőrincben, ám sorsa eltávolító, szánalmat ébresztő mozzanatokat is tartalmaz.

Ami a tanítványt illeti, a fiatalokra jellemző üdeség és szertelenség mellett az új nemzedék riasztó agresszivitása is megmutatkozik benne.

A Babits nem más, mint Szabó Lőrinc vallomása a mesterhez fűződő kapcsolatáról, kettejük viszonyának változásairól. Ugyanis Szabó Lőrinc és a költőelőd, Babits Mihály kapcsolata nem volt mentes a vitáktól, nézeteltérésektől sem, mégis nagyon szoros kapcsolatban álltak egymással.

Kapcsolatuk tiszteleten alapult, aztán ellenségek lettek, mivel Babits feleségül vette Tanner Ilonát, aki Szabó Lőrinc menyasszonya volt.

Szabó Lőrinc végül Az Est-lapok irodalmi rovatvezetőjének, Mikes Lajosnak a lányát, Mikes Klárát vette el. Bár a szerelem ihlető forrásként jelen van verseiben, a házasság nem hozott neki boldogságot, és egy férjes asszony, bizonyos Korzáti Erzsébet szeretője lett, aki ráadásul a felesége legjobb barátnője volt. Sok megaláztatást viselt el mindkét nő a szerelmi háromszög miatt, és mindkettő kitartott a költő mellett.

A fiatal Szabó Lőrinc számára Babits követendő példakép volt. Mindaz, amit leír róla, ellentmondások sorának tűnik, de nem az: mester és tanítványa kiegészítik egymást, erősítik egymást. Kapcsolatukat a folyamatos viták tartották életben, mivel nem romboló, hanem építő viták voltak. Lassan letisztuló emlékük erősíti a költőt.

A vers hangulata elkeseredett, a példakép halála ugyanis megfosztotta Szabó Lőrincet mesterétől, s most nemcsak a magány, hanem a talán rendezetlenül maradt viszony emléke is bántja.

Babits iránti ragaszkodása emelkedett, patetikus megvallásával zárja a költeményt. Végkövetkeztetése, a „Nincs senkim kívüled” azt jelenti, hogy Babits igaz barát volt. Ugyanakkor lemondó beletörődés és nem múló fájdalom érződik az utolsó sorokban.