A 3. egység (4. versszak) összegzés és reflexió. A beszélő finoman eltakarva, sejtetve mondja ki azt a kimondhatatlan örömöt, amit a szerelmes nő érez a szerelem beteljesülése után.
Persze azt állítja, hogy szégyellné magát, ha kitudódna, hogy ő volt ott a kedvesével, de ez nem valódi szégyen: ez csak magakellető vállalás, ürügy arra, hogy harmadszor is körülírja, nem azt, ami vele történt, hanem azt, hogy ez megtörtént és hogy vele.
A szégyen teljes hiánya abból derül ki számunkra, hogy a beszélő könnyedén veszi azt, ami történt (az igazi szégyen nem ilyen, hanem nagyon súlyos, fájdalmas érzés – nem így beszél az, aki valóban szégyelli magát).
A zárlatban is utal a nyomra és a kismadárra: a madár mintegy az esemény metaforájává válik (játékos szerkesztési bravúr Vogelweide részéről, hogy a titok szövegszerűen éppen a madárra van rábízva).
A hársfaágak csendes árnyán verselése időmértékes, rímszerkezete egyszerű, akár a népdaloké. A virtuóz versformából eredő, megejtő dallam csupa táncos jókedvet, vidámságot sugall.
Babits fordításában kicsit más a forma, mivel Babits az eredetileg 7 soros versszakokat 9 sorba írta (az első és a harmadik, 9 szótagos sort kettőbe osztotta). Így a vers „kecsesebb”, „karcsúbb” lett és a könnyed melódia jobban érvényesül.
Fontos elem, hogy a lírai én vágyik a közlésre, a kibeszélésre, ugyanakkor a dolog kibeszélhetetlen, titkolandó. A versbeli szerelmes nő a kor megítélése szerint tilos dolgot tett, ez az oka annak, hogy szeretné titokban tartani, ugyanakkor nagyon boldog is és legszívesebben kikiabálná magából a boldogságát.
A szerelem a középkorban is szerelem volt, és ugyanúgy megváltoztatta az emberek tudatállapotát, ahogy ma is. A szerelmes ember, akit viszontszeretnek, szeretné világgá kürtölni a boldogságát, de a versbeli lány ezt nem teheti, mert a középkorban az akkor érvényes erkölcsi szabályok tiltották a szerelmi viszonyok létesítését és csak a törvényes házasságot fogadták el, amely viszont nem szerelemből köttetett.
A vers üzenete az lehet, hogy időnként újra kell gondolni az éppen aktuális, érvényben levő szabályokat. Az élethez kellenek szabályok, kell a rend, de fejlődés csak akkor lehetséges, ha egyes, már elavult és a fejlődést akadályozó szabályok helyett újakat vezetünk be.
Szuper!