Szerkezet: keretes (ABA) – a himnuszok felépítését követi. Keret: az első és az utolsó két sor, amely egy hitvallás. A beszélő a többi emberhez szól, nekik fogalmazza meg hitének szilárdságát, életre szóló voltát. A keret által közrefogott, közbülső részben Isten iránti hála és magasztalás olvasható.
Értelmezés: a nyitó képben az Úr és a választott nép, a zsidóság viszonya jelenik meg, amelyet a jó pásztor és a nyugalomban, biztonságban élő nyáj kapcsolata fejez ki. A pásztorkodó életmódra jellemző szemlélet jelenik meg.
A megszólított a közösség, a többi ember, Istenről E/3. személyben beszél. Itt nincs helye az intimitásnak.
Az első sor második félsorát („nem szenvedek hiányt”) viszi tovább, fejti ki a következő sorok gondolati tartalma (zöldellő rét, víz, a sötétben is biztonság). A pásztor gondosságát felidézve utal az Úr gondoskodására. A „terel” és „vezérel” kifejezések azt a benyomást keltik, hogy a beszélő sorsa Isten kezében van, élete és boldogulása az Úrtól függ.
A beszélő feltétlen bizalommal viseltetik vezetője iránt, bízik abban, hogy pásztora (az Úr) nem hagyja magára, minden bajban mellé áll és megvédi őt az ellenségtől. Ezért még azokat a helyzeteket is félelem nélkül éli meg, amelyekben élete veszélyben van. Soha nem fél, soha nem érzi fenyegetve magát: „Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól.”
A pásztorbot biztonságot ad, ugyanis a pásztor a botja segítségével terelgeti a nyájat és üldözi el a ragadozókat. Ahogy a pásztor eszköze a bot, Istennek is megvannak az eszközei arra, hogy az övéit megóvja. Így a bot a védelem és a biztonság jelképe a nyáj számára.
A beszélő itt már E/2. személyű megszólításra vált, azaz közvetlenül Istenhez intézi szavait (tegező formában). Ezt a hála, a magasztalás és az Isten iránti feltétlen bizalom érzése indokolja.
A költemény második fele egy új metaforával kezdődik (Úr-vendéglátó). Itt a szíves vendéglátó és a minden jóban részesülő vendég kapcsolata fejezi ki az Úr és a zsidóság viszonyát. A terített asztal, a csordultig töltött pohár, a vendéget tisztelő olaj az isteni gondviselést hivatott megjeleníteni. Az otthonosság, a biztonság, a szeretettség érzését kelti. Fontos motívuma az ellenséggel szembeni oltalom.
A zárlat egy rész-egész viszonyra épülő metonimikus kép. Az Úr háza lehet konkrét utalás a szent sátorra vagy templomra, amely menedéket nyújtott minden üldözöttnek, de tágabb értelemben jelentheti azt is, hogy a beszélő hitéből fakadóan bízhat Istenben, számíthat Isten oltalmára. Az Úr házában élők örök otthonra találnak és minden ártalomtól védve vannak.
Ritmusképlet: nincs kötött ritmus.
Rímelés: nincsenek rímek.
Verselés: a szöveg ritmusát a gondolatritmus és annak egy formája, a mondatpárhuzam (mondatok vagy kisebb mondategységek szerkezetbeli ismétlése) adja. Ez a tartalom belső elrendezésének, a szövegritmus kialakításának ősi eszköze, mely általánosan jellemző a héber költészetre.
