Egyébként feltűnő a szöveg dísztelensége, puritánsága, ami az őszinteség, a keresetlenség illúzióját kelti. Mi tekinthető stiláris dísznek benne? Talán csak a 2. versszakban található halmozás („Észak-fok, titok, idegenség”) és két jelző, valamint a 3. versszakban található figura etymologica („látva lássanak”).
Ez a dísztelenség azt jelzi, hogy a végső dolgokról komolyan és egyszerűen kell beszélni. A vers ugyanis egy nagy dolgokról folyó, belső számvetés.
A szöveg szándékosan egyszerű. Ez az egyszerűség a verstani és az értelmi tagolás egybeeséséből és a nyelvtani egységek azonosságából származik.
Ez a hangsúlyozott egyszerűség azonban vibráló és összetett, mivel ellentétek feszülnek a mélyén. Ellentétező pl. a vers szerkezete, és nemcsak a „de” kötőszó állítja szembe egymással a költemény első és második felét, hanem a kompozíció egészében véve is chiasztikusan kiélező jellegű.
Mint a hegyükkel egymásnak állított gúlák, úgy visszhangoznak egymásra az 1. és a 4. strófa („Nem vagyok senkié” – „Lennék valakié”), ill. a 2. és a 3. versszak („lidérces messze fény” – „látva lássanak”).
Ugyanez az ellentét tartalmilag is jelen van. A magány problémájára ugyanis Ady kétféle ellentétes választ ad: az első két strófa a nietzschei gőg, a második két strófa a mohó szeretetvágy kifejezése. A kétféle magatartás azonban kioltja egymást, és valójában egyik se ígér menekülést.
Az is szembetűnő, hogy míg az 1-2. szakaszt a névszók uralják (igeként csak a létige van jelen), a 3-4. versszakban megnő az igék és igenevek száma. Ez a szófaji eloszlás az eltérő hangulatot és az eltérő tartalmat is jelzi: érezhető belőle, hogy míg a vers első felében a beszélő meg van nyugodva a magányában és el van telve vele, addig a második felében nyugtalanná, izgatottá vágyik, s fel akarja oldani ezt a magányt.
Ez a különbség a mondatszerkesztésen is meglátszik. Míg az 1-2. strófa nyugodt, méltóságteljes, 15 vagy 14 szavas mondatokból áll, addig a 3-4. versszakban kurta, 1-3 szavas mondatok torlódnak egymásra, ami zaklatottságot, idegességet, türelmetlenséget, nyugtalanságot sugall. Tehát jól kivehető a nyelvi elemekből is, hogy két élesen eltérő lelkiállapot uralkodik a versben.
A vers második felében egy árnyalattal még a mássalhangzók is lágyabbak, halkabbak, elomlóbbak, mint az első felében, tehát a verszene igazodik a tartalomhoz.
A Szeretném, ha szeretnének verselése kevert, de ötvözöttnek is tekinthető, a kilencesek néhol ötödfeles jambusok, a hatosok között van felező, kétütemű hatos, de hármas jambus is.
A rímek felét az azonos toldalékolás csendíti össze (őse-ismerőse, fenség-idegenség, maradni-mutatni), ami monotonitást eredményez, másik fele szóismétlésen alapszik. A rímelés is a szándékolt egyszerűséget hangsúlyozza.
A vers szerkezetileg 4 egységre bontható, azaz a négy strófa négy önálló részt képez.
Az 1. egység (1. strófa) a vershelyzet megteremtése. A felütés a lírai én negatív önazonosítása, a beszélő minden személyközi viszony visszautasításával alkotja meg önmagát. A strófa egyetlen, anaforákban bővelkedő tagadás.
A 2. egység (2. versszak) az előző egységgel szemben pozitív önértelmezés: a lírai én itt nem arról beszél, hogy ő mi nem, hanem azt mondja el, hogy mi ő. Az a kijelentése azonban, amelyben közösséget vállal embertársaival, paradox módon egyúttal távolságtartását is megfogalmazza: „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség…” Ez a strófa nem tagad, hanem kijelent.
A 3. egység (3. versszak) a 2. versszakban megnyilvánuló kozmikus léptékű énkép felülírása. Az énkultusz gesztusával szembeszegezi önmaga megismertetésének vágyát. A tökéletes önelszigeteléstől tehát eljutott az érzelmi szükségletek vállalásához, bevallásához. Egy tagadás és egy öntudatos kijelentő mondat után ez a szakasz felszólítás.
A 4. egység (4. versszak) az eddigiek értelmezése és lezárása. Az „Ezért” ok-és célhatározós kötőszó szerepeltetésének köszönhetően az utolsó strófa értelmezi az eddigieket, és lezárja a bennük megjelenő lelki folyamatot. Az első sor jellemzi az első három strófát („önkínzás, ének”) és ezen keresztül magát a versírás munkáját, valamint előkészíti a verset betetőző gyermekien egyszerű vallomást.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
