Típusa szerint érték-és időszembesítő vers. A költő két korszakot, két lelkiállapotot szembesít egymással: a sivár, értelmetlen, céltalan jelent és az értékekben gazdag, nagy reményekkel kecsegtető múltat, melyet a jelenből visszatekintve idéz meg. A csüggesztő jelen felől nézve az amúgy is értékkel teli múlt persze még vonzóbbnak tűnik, s ez tovább fokozza a veszteségérzést.
A cím témajelölő, egy tárgyas szószerkezet, amely a vers kezdő sora is egyben. Tartalmazza a vers egyik fő motívumát, amely a lant. A lant a költészet ősi szimbóluma, metonimikus költészettoposz. Ezt a szimbólumot használta Petőfi is A XIX. század költői című versében, így lehet ez szándékos utalás is Arany részéről a Petőfi-versre.
Petőfi a látnok-próféta szerepéből szólalt meg és a társadalmi változásokat szolgáló közösségi költészetet elébe helyezte az önkifejező, személyes jellegű költészetnek. Arany ezzel a költészetfelfogással folytat párbeszédet.
Úgy érzi, folytathatatlan a Petőfi által képviselt közösségi költőszerep („A tűz nem melegít”). Amilyen lírát művelni lehetne, értékben az is alatta marad a Petőfi-féle lírának, ezért dönt úgy Arany, hogy inkább elhallgat.
A Letészem a lantot keretes szerkezetű vers, az első és az utolsó strófa a keret, melyek ugyanúgy kezdődnek (azonos mondattal) és tartalmukban is hasonlóak: mindkettő a jelenbeli állapotot összegzi.
A kompozíció szigorúan zárt. Az idő-és értékszembesítés aszimmetrikus szerkezetben történik. A költemény 7 strófából áll, ebből 3 strófa (első és az utolsó kettő) ábrázolja a jelent, 4 versszak (2-5. strófa) pedig a múltat.
Tehát Arany a jelenből indul el és oda is tér vissza, miközben megjárja a boldogító múltat, amely hitet adott a jövőre nézve is. Az időbeliségnek ilyen önmagába visszatérő vonala van, amely párhuzamos az elégikus és az ódai hangnem váltakozásával (a múlt ódai, a jelen elégikus hangulatú).
Tehát a múlt állandóan szembesül a jelennel, és a két idősíkot a refrén szövegszerűen is összekapcsolja.
A költemény 3 fő egységre bontható:
Az 1. egység (1. versszak) a jelent írja le, a költő csüggedten kérdőjelezi meg, hogy van egyáltalán értelme a szabadságharc bukása után a költészetnek.
A 2. egység (2-5. versszak) a múlt felidézése és a jelennel való szembeállítása (ez egy értékszempontú szembeállítás):
A múlt jellemzői <—> A jelen jellemzői:
- a reformkor lelkesültsége, bizakodás a jövőben <—> reményvesztés
- értékgazdagság <—> értékeszegénység, sivárság
- tavasz, nyár, ifjúság <—> öregség
- Petőfi erőt adó alakja <—> Petőfit is elvesztette Arany
- közös munka <—> magány
- teljességélmény <—> hiányélmény megjelenése
A 3. egység (6-7. versszak) a jelent ábrázolja, amelyben céltalan, értelmetlen a dal, a költészet haldoklik. A költészet haldoklását Arany a nemzet halálával hozza összefüggésbe. Mivel a nemzet élete megszakadt, már senkit nem érdekel a nemzeti költészet. Arany teljesen kiábrándult, megkérdőjelezi saját művészi hitvallását.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
[…] nem volt teljesen kész.1850 – Arany János megírja a Letészem a lantot című művét. „A költő két korszakot, két lelkiállapotot szembesít egymással: a sivár, értelmetlen, cé…1859 – Charles Gounod francia zeneszerző Faust című ötfelvonásos operájának bemutatója a […]