Jelentősége: nem tett jót a műnek a 30 évig tartó kínlódás (széteső szerkezet stb.). Maga Arany is így látta: „Nagyon tartok tőle, hogy a hosszú idő, mely alatt elkészült, nem erejének, hanem gyöngeségének a bizonyítványa.”
Való igaz, hogy a Toldi szerelme jelentőségben elmarad a trilógia másik két darabja mögött. Sőtér István szerint „felületes lesajnálással szokták emlegetni”. Az utókor ítélete alapján az első rész, a Toldi a legsikerültebb.
Ugyanakkor a Toldi szerelme is nagy teljesítménye a magyar költészetnek. Riedl szerint Arany „legnagyobb műve”, ami nemcsak a terjedelemre, hanem a művészi elgondolás távlataira is vonatkozik. Voinovich szerint „alakokban, eseményekben leggazdagabb, hangulatokban legváltozatosabb alkotása” Aranynak.
A Toldi szerelme legfőbb erénye, hogy a történelmi események bemutatása és a korfestés mellett Arany komoly lélekrajzot is ad. Ezzel túllép a zsánerkép, az idill, a népdal jellemábrázolásán, sokkal összetettebb, bonyolultabb művészi feladatra vállalkozik. És meghaladja a romantikát is, Jókai jellemábrázolását, sőt, Kemény Zsigmond realista lélekábrázolását is.
Főleg Shakespeare és Katona József voltak a mintái, lélekábrázoló művészetének megtermékenyítői. A Toldi szereleme a szenvedély lélektanának ábrázolásával Shakespeare érzelemvilágát idézi, a Rómeó és Júlia magyar párját képezi.
Különösen az első hat énekben nyújt Arany kiváló teljesítményt (Toldi lelkiállapotainak finom rajza, árnyalatok halmozása). Az utolsó énekek azonban minőségileg visszaesést mutatnak.
A magyar regény ebben az időben még nem jutott el az ábrázolásnak erre a szintjére, mint ami Arany elbeszélő költeményében látható, ugyanakkor az időszerű műfaj ekkor már a regény volt. A verses epika mint korszerűtlen műfaj nem kelhetett versenyre a regénnyel, maga Arany sem bízott abban, hogy a mű meg fog felelni a közönség igényeinek.
Utóélet: a Toldi szerelme teljességigénye, az epikumot szétfeszítő lírája, a roppant anyagszerűség és a szubtilis eszmeiség egyensúlya révén a modern hosszúversek szemléleti és poétikai problémáit előlegezi.
Emellett a boldogságát eljátszó, indulatai örvényében elmerülő Toldi alakja a maga sajátos tragikumával a modern magyar regény nem egy későbbi hősének lett előfutára.
