Szerkezet: 12 énekből áll. Feltűnő a szigorú, egységes kompozíció hiánya.
Bevezetés: 1347-ben Lajos király álruhában ellátogat a Rozgonyi-házba. Miután megismeri Rozgonyi Piroskát, elhatározza, hogy összeházasítja Toldi Miklóssal. Az öreg Rozgonyi a király tanácsára lovagi tornát rendez, s úgy határoz, a győztesnek adja a lánya kezét. Miklós még sohasem volt szerelmes, és hallani sem akar házasságról, de a lovagi torna érdekli.
Bonyodalom: Miklósnak váratlan ötlete támad: barátja, Tar Lőrinc öltözetét veszi fel, s úgy vív a lányért, mintha ő volna Tar Lőrinc. Piroska felismeri Miklóst, aki győz a lovagi tornán. A lány titokban szerelmes belé, ezért nagyon fáj neki, hogy Toldi valaki más számára nyerte el a kezét. A férfi könnyelműségére daccal, sértettséggel reagál.
Miklóst szíven üti a lány szépsége, amikor megpillantja, és megbánja, hogy nem a saját nevében vívott. Keserűen adja át Lőrincnek Piroskát („van szép feleséged”). Úgy dönt, hogy belenyugszik a dologba, de figyelmezteti Lőrincet, hogy becsülje meg Piroskát („Becsült meg az asszonyt, még egyszer ajánlom.”).
Még reménykedik abban, hogy szívéből a szerelem tüskéje majd „kimegy a borral”. El akarja felejteni Piroskát, bele akar temetkezni a lovagi élettel járó feladatokba („S legalább, míg felhajt hét vármegye népét, Rozgonyi Piroskát elfeledi végkép”).
A cselekmény kibontakozása: Toldi ezután Lajos királlyal részt vesz a prágai kalandban. Piroska és a szerelem hosszú ideig látszólag háttérbe szorul, nem esik szó róla, de közben Toldi érzelmei komoly szenvedéllyé érlelődnek (a csehországi hadjárat időszaka a lappangás, a parázslás ideje).
A prágai kaland után egyedül bandukol az erdőben, a harci mámorból mintegy felocsúdva magányosnak érzi magát és szíve megtelik a szerelem édességével, káprázatával (ekkor „Kétszeresen fájdul Piroska! Piroska!”). Önfeledten, álmodozva kóborol, csupa ábránd, vágy, reménység tölti el a lelkét, de a boldog képzelődések közt megjelenik az aggodalom is, hogy már késő.
Hazafelé tartva elhatározza, hogy első dolga lesz elmenni Rozgonyihoz, és hogy megpróbálja Piroskával szembeni vétkét jóvá tenni. Arra is kész, hogy feláldozza „bajnoki nevét” a lányért, azaz megszegve az adott szó szentségét nyíltan vállalja szerelmét.
De hiába a jó szándék, az élet közbeszól: a cseh uralkodó kérésére a rablóvárak ellen kell indulnia. Szerelme és lovagi hivatása közül habozás nélkül az utóbbit választja („De noha szerelme kétszeresen vonja: / Nem lehet! addig már lehetetlen – mondja, / Valamig a rablót rendre le nem vágom”). Jodovna fogságába esik, és mire kiszabadul és Budára érkezik, Piroskát már feleségül vette Tar Lőrinc.
Toldi szenved a reménytelen szerelem gyötrelmétől. Budán összetalálkozik Tar Lőrinccel, aki meghívja magukhoz vendégségbe. Vacsora közben Piroska célzást tesz férje jobbjára, mire Tar Lőrinc arcul üti a feleségét. Miklós dühében már cselekedne, de Piroska lecsillapítja.
Toldi most először ismeri fel bűnét: „Most látja először – igazán most tüne / A bajnok elé rút, rettenetes bűne.” Bűne a lélek elleni vétek, ezt Miklós most érti meg, amikor látja a lányt és hogy: „Egy szerető szívet hogy tört meg az álság.”
A felismerés azonban újabb, még nagyobb bűnhöz vezet. Toldi egyre mélyebbre merül a kétségbeesésbe, zabolátlan indulatában a pusztulást keresi, önpusztító szenvedélyében mélyre gázol „borban szerelemben”. Ebben az időszakban érik meg benne az utolsó, elkerülhetetlen bűn, amit el fog követni.
Egy bizonyos idő elteltével Miklósnak tudomására jut, hogy Piroska boldogtalan, lassan-lassan elsorvad. Ekkor határozza el Toldi, hogy megvív Tar Lőrinccel, aki a királynál keres oltalmat. Miután kiderül az igazság, Lajos mindkettejüket megfosztja a lovagi rangtól.
Miklós megöli Tar Lőrincet, de ezzel csak bajt hoz a fejére. Menekülnie kell, mivel a gyilkosság mellett még sírrablással is vádolják, és a király halálra ítéli.
Tetőpont: Toldi álruhában vesz részt a nápolyi hadjáratban, és kétszer megmenti Lajos király életét. Eközben Piroska kolostorba vonul. Halála előtt levelet ír a királynak, melyben igazolja Miklóst és kegyelmet kér a számára.
Megoldás: Miután megtudja az igazságot a sírrablásról is, Lajos megbocsát Miklósnak és a nápolyi győzelem után újra lovaggá üti. Toldi felkeresi Piroska sírját és fájdalmasan zokog.
Értelmezés: Toldi és Piroska boldogtalan szerelme a bűn és a bűnhődés motívumához kapcsolódik, ami Aranynál nagyon fontos motívum. Szent ügyekkel, tiszta érzésekkel nem szabad játszani, a felelősségérzet Arany erkölcsi világában mindennél előbbre való.
Nem a végzet, a sors szeszélye vagy az eleve elrendelés okozza a tragédiát. Mulasztások, hibák, könnyelműségek, esztelenségek, majd bűnök sora miatt végződik a szerelem katasztrófával. Arany más műveiben is súlyos következményekkel jár a meggondolatlanság, a könnyelműség, és itt is ezt látjuk. A kis vétekért is nagy büntetést kell elszenvednie a főhősnek.
A könnyelműség büntetése Toldi esetében az, hogy a szerelmi sikert, a boldogságot örökre eljátssza. Még Piroska is felelősnek érzi magát a boldogság elvesztéséért, mert Toldi könnyelműségére (a szerepcserére) sértődéssel reagált.
A szerelem egész történetének alapszínét a lehetetlenségérzés adja, de a beteljesülés nem a végzet rendelése miatt lehetetlen, hanem a szereplők döntései miatt, amiket szabad akaratukból hoznak. Azt, hogy Toldi másnak a páncéljában vívott, még jóvá lehetett volna tenni, de a későbbi tévedéseket, mulasztásokat, hibákat már nem. A szereplők ugyanis a továbbiakban is rossz döntéseket hoznak.
Toldi későn szeret bele Piroskába, akkor, amikor már megnyerte a kezét Tar Lőrinc számára, de egy nyílt vallomással még rendbe hozhatná a dolgot. Piroska is rendbe hozhatná, ha felfedi, hogy Tar Lőrinc páncéljában Toldi vívott, de nem teszi, pedig saját élete, boldogsága a tét.
Üzenet: a mű középpontjában a személyiség problémája áll. A kései Arany világképének megfelelően az eljátszott boldogság, a személyiség lényegét eltakaró hamis szerep, az élet játékként való felfogása kerül előtérbe.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
