Beteljesületlen élet, megvalósulatlan vágyak költője volt Berzsenyi Dániel, akinek életét elsősorban a várakozás töltötte ki: várt a kortársak, a társadalom megértésére, elismerésére, várt egy lelki társra. Sok gondolata maradt kimondatlan, sok vágya maradt kiéletlen. Nem élhetett a költői hivatásnak, de még a „niklai remeteként” is tudott olyat alkotni, ami…
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (verselemzés)
Berzsenyi első költői korszakát, mint tudjuk, ódák jellemezték: a nemesi világnézet égisze alatt magasztalta a Habsburgokat és az elmaradott, korlátolt magyar nemességet, amelyet nagynak és dicsőségesnek látott. Aztán érte néhány keserű tapasztalat: a napóleoni háborúk a fél világot felforgatták, és bebizonyították, hogy az öröknek hitt feudális rend nem megingathatatlan.
Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától (verselemzés)
Bár Kazinczy Ferenc ódaköltőnek szánta Berzsenyi Dánielt, elégiái is jelentősek. 1804 körül kezdte írni azt a 8-10 verset, amelynek alaptémája a mulandóság, az idő múlása – ezeket ma elégiának tekintjük, de maga Berzsenyi nem nevezte annak, mert nem disztichonban íródtak. Elsősorban nem a halálfélelem szólal meg elégiáiban, hanem inkább a kiégés és az elmagányosodás.
Berzsenyi Dániel: Osztályrészem (verselemzés)
Berzsenyi Dániel nagyjából 23-24 éves lehetett, amikor ezt a verset megírta (1799 körül). Fiatalkori viszontagságai ekkor értek véget, életkörülményei megváltoztak. Ennél a versnél, mivel létösszegző műről van szó, különösen fontos szemügyre venni, hogyan élte meg a költő mindazt, ami vele történt, ezért tárjuk fel először a költemény életrajzi hátterét!
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz II. (verselemzés)
Berzsenyi Dánielnek A magyarokhoz címmel írt második ódája 1807-ben keletkezett, és a napóleoni háborúk adják történelmi hátterét. A költő 1797 és 1807 között egész sor közösségi ódát írt (olyan ódát, melyben egy sorsdöntő kérdésben fordul a közösséghez, mint pl. A tizennyolcadik század, A felkölt nemességhez a szombathelyi táborban, 1797, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás, 1805…
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. (verselemzés)
Egyik legismertebb hazafias ódáját Berzsenyi azzal a céllal írta, hogy a magyar nemzetet megmentse, a magyar lelket művelje, a magyarságot szolgálja. Ez a küldetés, amelyet – elfogadva példaképe, Horatius útmutatását – önként felvállalt, a reformkori költők számára a korszellem diktálta kötelesség volt. Nagy, felelősséggel gondolkodó művészeink érezték, hogy amikor alkotnak…
Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz (verselemzés)
Költői, műfordítói munkássága mellett Csokonai népdalokat is gyűjtött, s írt olyan költeményeket, amelyekben a magyar parasztdalok nyelve, ízlése jelenik meg. Ezekkel már Petőfi számára készítette elő az utat… A 18. század végén könnyedségre, felszabadultságra volt szüksége költészetünknek: ezt jelzi, hogy a német rokokó költészet, mely ontotta a játékot…
Az elégia mint irodalmi műfaj (ismertető leírás)
Elégián ma a líra műnemébe tartozó, viszonylag hosszabb terjedelmű, fájdalmas, szomorú hangulatú költeményt értünk. Az elégiában a lírai én magába fordul, saját lelkét, emlékeit szemléli, nyugodtan, részletezve, vagy bánatosan vagy panaszkodva. Igaz, nem lehet a műfajt kizárólag hangulata szerint meghatározni, hiszen…
Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság (verselemzés)
A vers 1797-ben született, ebben az évben ismerkedett meg Csokonai Vajda Juliannával, egy komáromi kereskedő lányával, akit verseiben Lillának nevezett. Ebben az időben a költőnek minden reménye megvolt rá, hogy boldogságra találjon: kilenc hónapon át udvarolt Lillának, aki kedvezően fogadta közeledését, kölcsönös szerelem szövődött közöttük.
Csokonai és Lilla (Vajda Julianna) szerelmének története
sokonai szerelmi költészetében több női név is felbukkan: már egész fiatalon írt verseket Laura és Róza nevű hölgyekhez, akiknek kiléte meglehetősen bizonytalan. Az irodalomtörténészek feltételezik, hogy Rozália neve alatt például Csokonai mesterének, Földi Jánosnak feleségét, Weszprémi Juliannát sejthetjük, akit a költő felköszöntött