A Hegeso sírja 3 szerkezeti egységre osztható fel. Az első sor oktáva, a második kettő a két tercett, ezzel a szonett egyik hagyományos felosztását követi Babits.
Az 1. egység (1-8. sor) a címszereplő leány leírása. Az első sorral megcáfolja a költő a várakozásainkat: a címben síremlék szerepel, az alcím még távolságtartóbb, ezek után a vers felütése személyes hangnemű: „A kedvesem…”.
Egyszerre van jelen a rég halott görög lány és a róla készült szobor: az „alszik… vár reám” a befogadó eljövetelére készülő műalkotásra vonatkozik, a „kétezer éve meghalt” a hús-vér emberre.
A 2. egység (9-11. sor) a szolgálóleány és az ékszerdoboz jelenete. Itt nyelvileg jelölten nincs jelen a lírai én. A látszólag jelentéktelen ládikát kurzívval (dőlt betűkkel) szedette Babits, vagyis központi fontosságot kell tulajdonítanunk neki.
A 3. egység (12-14. sor) a zárlat. Hangsúlyosan jelenik meg ismét a lírai én, a szemlélt műalkotással való befogadói viszonyát az intim menyasszony-vőlegény kapcsolattal jellemezve. Így, visszatekintve az ékszerek közötti válogatás gesztusa értelmezhető a jelentéssel való gazdagodás motívumaként, a ládika pedig mindazt a kulturális tartalmat jelentheti, ami egy alkotásra évezredek alatt rétegződik.
A művészi alkotás és a befogadó egyszerre intim és szertartásos viszonyát taglalja a vers, amit a jegyesség metaforájával érzékeltet. A „kétezer éve alszik… s vár reám” kitétel a mű természetének arra az aspektusára utal, hogy minden egyes befogadó maga kelti életre az alkotást, mindegy, hogy előtte hányan látták, olvasták vagy hallgatták.
A találkozás mindkettejük számára újat hoz, hiszen az eddigi értelmezők miatt nem veszített értékéből a szobor, kép, vers, zenemű, a következő befogadó pedig csak gazdagíthatja egy-egy újabb jelentésréteggel.
A Hegeso sírja szabályos szonettformában íródott. Verselése időmértékes, ötös és hatodfeles jambusokból áll. Rímképlete: abab abab cdc ede.
