Balassi Bálint: Kiben bűne bocsánatáért könyörgett, Adj már csendességet, Hogy Júliára talála, így köszöne neki, Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról, Darvaknak szól, Júliát hasonlítja a szerelemhez, Kiben az kesergő Celiárúl ír, Kiben az Celia szerelméért való gyötrelméről szól , Egy katonaének, Ó, én édes hazám, te jó Magyarország, Borivóknak való, Széllel tünkdökleni

Kiben az kesergő Celiárul ír

1
Mely keserven kiált fülemile, fiát
hogyha elszedi pásztor,
Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva
bánattal szegény akkor,
Oly keservesképpen Célia, s oly szépen
sírt öccse halálakor.

2
Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja
szépen jól nem nyílt rózsát,
Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,
kiterjeszti pirosát,
Célia szinte oly, hogyha szeméből foly
könyve s mossa orcáját.

3
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,
fejét földhöz bocsátja,
Úgy Célia feje vagyon lefüggesztve,
mert vagyon nagy bánatja,
Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,
vagy mint tavasz harmatja.

 

A Kiben az kesergő Celiárul ír… műfaja életkép, hangulata bánatos, szomorú, fennkölt. A lírai én szenved, mert akit szeret, az is szenved.

A mű témája a gyászoló asszony szépsége. Célia az öccsét (esetleg lányrokonát, mivel ez a szó akkoriban lányrokont is jelenthetett) siratja. A költő ámul, csodálkozik azon, hogy a szeretett nőt a bánat, a zokogás még szebbé varázsolja. Addig nyilván nemigen látta őt sírni, így ez a kivételes állapot új oldaláról világítja meg Céliát.

Így az élet és a halál tiszteletének megnyilvánulása ez a vers, melyhez a költő hozzáilleszti saját hódolatát a csodált asszony iránt.

A vers stílusa reneszánsz, de a formai tökéletességre való törekvés már a manierizmus felé mutat. (A manierizmus akkor alakult ki, amikor a reneszánsz már kezdett kiüresedni: 1540 és 1600 között volt, 1540: a reneszánsz vége, 1600: a barokk kezdete.)

Kifejezőeszközök: hasonlat, megszemélyesítés, fokozás, ellentét, alliteráció.

Balassi a költői képek kifejezőerejére bízza az asszony ábrázolását. A képek többnyire statikus jellegűek, nincs bennük feszültség, érzelmi hullámzás és belső (lelki) fejlődés sem.

Mennyiségileg a hasonlatok teszik ki a szöveg legnagyobb részét (a részletesen kibontott hasonlatok egy-egy versszak kétharmadát foglalják el). A hasonlatok önmagukban állnak, a költő nem fűz hozzájuk megjegyzést, nem kommentálja őket.

A másik fontos költői eszköz az ellentét. A tavaszi hang-, szín-és illatpompa ellentétben áll a mély fájdalommal.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!