A Széllel tündökleni keletkezése
A vers 1583-ban íródott, amely év fordulópont volt Balassi költői fejlődésében. Megszerezett ugyanis egy kötetet, amely 1582-ben Párizsban jelent meg és 3 újlatin költő, Michael Marullus, Hieronymus Angerianus és Johannes Secundus verseit tartalmazta.
Ez a kötet ismertette meg Balassit a tudatosan művelt műköltészettel, ámbár valószínűleg már korábban is ismert néhány jelentős művet, pl. Petrarca Daloskönyvét, amelyet vagy Báthori udvarában vagy Egerben olvashatott el.
A kötettel való ismerkedés első hónapjaiban annyira fellelkesedett, hogy három Marullus-és egy Johannes Secundus-verset is lefordított, illetve átdolgozott magyarra. Az egyik átdolgozás a Széllel tündökleni… kezdetű költemény. Ez a vers minden addigi művétől különbözik, így valószínűleg Balassi öntudatra ébredését, belső felszabadulását fémjelzi.
A három költőt tanítómesterének tekintette, és az lebegett a szeme előtt, hogy a magyar nyelvű világi költészetet európai színvonalra emeli.
A vers végén büszkén hivatkozik Marullusra, mint követendő példára, és más részleteket is elárul a mű keletkezésével kapcsolatban: lova mellett a füvön fordította latinból. Nemeskürty István szerint valahol Zólyom vagy Liptó megyének bércei között készülhetett el a fordítás.
A vers témája
Balassi verseit téma szerint szokták kategorizálni, és 3 fő témát különböztetünk meg: szerelmi költészet, vitézi versek, istenes versek. A Széllel tündökleni… kezdetű műben a költő minden fontos témája megtalálható. Ennek ellenére akkor, amikor 1972-ben kiadták a Balassi-összest, a katonaénekek sorába helyezték a Széllel tündökleni…-t, a Borivóknak való után.
Az egyik uralkodó témaköre ugyanúgy a tavaszélmény, mint a Borivóknak való című versnek. Ez a téma kifejezetten sablonos humanista téma, de Balassi élővé tudja varázsolni, mivel személyes élmények állnak a vers mögött.
Balassi természetszeretete nem szentimentális típusú, ő még nem vágyódik a szabad föld és ég után, hanem benne él a természetben. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy természetes kapcsolat van közte és a környezete között.
Tájélménye pompázatos, gazdag, erőt adó háttér megfestésében jelenik meg: az egymásra áradó képek lendülete, sodrása adja a vers esztétikai hatását. Az ilyen képlitánia a himnuszköltészetből lehet ismerős. Emellett a reneszánsz életérzés is megszólal, méghozzá eredeti, hiteles hangon.
Ez azért fontos, mert a vers ebben eltér a Marullus által írt eredetitől. Marullusnál csak két sorban esik szó a környező világ megújulásáról, és más a tavaszi szépség megjelenési tere is: Balassi a szabad természetben, lovát legeltetve élvezi azt a szépséget, amit Marullus száz évvel korábban a firenzei házak falán, ajtóin és ablakain mint mesterséges, ember által alkotott szépséget élvezett.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
