A versszervező erőt az ellentétpárok adják. Az alapellentéthez (égi és földi szféra) további ellentétpárok kapcsolódnak:
- fent-lent (magasság-mélység)
- kaland-félelem
- szárnyalás-bicegés
- szabadság-rabság
- levegő-örvény
- szépség-rútság
- fenséges-komikus
Az ellentéteket alkotó minőségek értéktartalmát az határozza meg, hogy az albatrosz életterét, természetes közegét jellemzik-e vagy a természetellenes környezetet. Elvégre a madarat ugyanazok a tulajdonságok, amelyek az égi szférában való létezésre alkalmassá teszik, alkalmatlanná teszik a földi létre.
Alapmotívumok:
- hajó, utazás, tenger
- madár, magasság, vándorlás
- rabság-szabadság
Kifejezőeszközök: metafora (az albatrosz metaforái: „a kéklő lég ura”, „szép csoda” „légi herceg”), hasonlat („mint két nagy evezőt”), megszemélyesítés, ellentét, halmozás, alliteráció.
Az albatrosz feszes szerkesztésű tagmondatokból áll, alárendelést, közbeékelést is találunk benne. Képei kifejezőek. Baudelaire lassan és kitartóan dolgozott: egyenként megküzdött minden szóért, minden árnyalatért, és ez meg is látszik művein.
A vers egyetlen kifejtett allegória. Első változatában 3 versszak volt, így nem tartalmazta az allegória feloldását.
Ha Baudelaire így hagyta volna a költeményt, akkor az olvasó feladata lenne, hogy értelmezze a mű központi jelképét, és többféle jelentést is tulajdoníthatnánk neki. Nem volna lehetséges egyértelműen azonosítani az albatroszt a költővel.
Baudelaire azonban úgy döntött, hogy a záró strófában egy hasonlattal („A költő is ilyen, e légi herceg párja”) elárulja nekünk, hogy pontosan mire gondolt, hogyan kell érteni a verset. Azzal, hogy megfejti nekünk a jelentést, feloldja a kép sugallta titokzatosságot. Így egy kifejtett, teljes allegória jön létre.
A cím a teljes allegória egyik felére utal. Megelőlegezi, mi lesz a költői lét kifejezésének eszköze.
Az albatrosz a nagy vizek, a tengerek világa fölött élő, Európában nem látható hófehér tengeri madár, amely a francia szimbolisták szimbólumává vált. Kissé rövid törzsű, hatalmas szárnyú, erős madár, amely nagy fesztávolságú, mozdulatlan szárnyaival gyönyörűen tud repülni, képes órákig „vitorlázni” a tenger felett. Ahogy Baudelaire mondja: az albatrosz a lég, a levegő hercege. Ám az ég ura hatalmas, lebegő tollaival lent az emberek között csak gúny tárgya lesz.
Az albatrosz monologikus vers. A lírai én a Kapcsolatok című vershez hasonlóan nem meghatározható beszédhelyzetből szólal meg.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
