Itt nyer újabb jelentőséget az, hogy a fent-lent szembeállítás nem ég-föld, hanem ég-hajó. Ebből az következik, hogy a lent világában élők ki vannak szolgáltatva azoknak az elemeknek, melyeket a fent világában lakó albatrosz fölényesen ural.
A költő ugyan lehet áldozatává a közönség (társadalom) meg nem értéséből származó gúnynak (Krisztus-párhuzam), azoknak az elemeknek azonban, amelyeknek az átlagemberek az áldozatai (érzelmi viharok, a kaland, az ismeretlen, az egyedüllét stb.) ő a magabiztos ismerője.
A második kiadáshoz tervezett előszóban Baudelaire azt írta: „Úgy megsűrűsödött a Közönségesség ezen a világon, hogy a Szellem emberének megvetése a szenvedély erejét ölti már.”
De ki is tágíthatjuk a vers jelentéskörét: hiszen az albatrosz megaláztatása olyan élmény, amit nemcsak a kiemelkedő szellemóriások, művészek és költők élhetnek át, hanem bárki, aki neki idegen, őt meg nem értő közegbe kerül.
Az albatrosz eredeti francia szövege nibelungizált alexandrinusokban íródott, és Tóth Árpád alexandrinusokban fordította. A vers négysoros, keresztrímes strófákból áll, melyek szigorúan szerkesztve, feszes rendben követik egymást. Baudelaire nagy műgonddal dolgozott, írásait folyton javítgatta, csiszolta.
