A Tartózkodó kérelem szerkezete zárt, ez a klasszicizmusra jellemző, ehhez társul a kiegyensúlyozottság, ami szintén a klasszicizmus stílusjegye. A miniatűr formában megjelenő játszi mondanivaló viszont rokokó jellegzetesség.
A vers 3 strófából áll és 3 szerkezeti egységre tagolódik, melyekből az udvarlás epikus mozzanatai is kirajzolódnak.
Az 1. egység (1. versszak) a vershelyzet leírása. Megismerjük a lírai én állapotát: szerelmes, és szenved, mert nem tudja, hogy viszontszeretik-e. A szerelem égető, megsebesítő tűz, amit csak a virágmetaforával jelölt kedves gyógyíthat meg.
A nyitó strófában a beszélő a népköltészet hagyományait felhasználva körülírással ad hangot vágyakozásának. A virágszimbolika alkalmazása itt azért különleges, mert a hagyományos motívumok (rózsa, viola, gyöngyvirág) helyett tulipán szerepel, ami a magyar népköltészetben ritkán szereplő virág (de pl. népi hímzéseinkben gyakori).
A 2. egység (2. versszak) a kedves alakját mutatja be. A beszélő udvarol a hölgynek, szépségét magasztalja, ennek részeként jelenik meg a szemek és az ajkak dicsérete.
A tűzmetafora (szem – tűz) visszautal az 1. versszak tűzmetaforájára (szerelem – tűz), azaz a lírai én vágyakozására. Az időtoposz (hajnal) és a harmat-metafora (mely az ajkak jellemzését szolgálja) az 1. strófa virágszimbolikájával tart kapcsolatot.
A 3. egység (3. versszak) a kérés megfogalmazása. A lírai én azt kéri, szeresse viszont a kedvese, és bizonyítéknak egy csókot kér. Kérését felszólító módban adja elő, és a remélhető jövő felől teszi meg szerelmi ígéretét.
Ezer ambrózia csókot ígér, ezzel a csókot az istenek eledelével hozza kapcsolatba. Így a könnyed szerelmet mintegy eloldja a földi szférától és a földöntúli boldogság képzetkörébe emeli.
A Tartózkodó kérelem verselése bimetrikus vagy szimultán (kettős versmértékű), azaz egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes. Tehát kétféle ritmizálási elv is érvényesül a versben.
A kétütemű nyolcasok (4/4) váltakoznak kétütemű hetesekkel (4/3), ugyanakkor a magyaros formában ott rejtőzik és lüktet a ritka ionicus a minore versláb is (Anakreón kedvelt verslába, melyet Csokonai alkalmazott először magyar versben). A kétféle ritmus párosításából gazdag, telt verszene születik (a maga korában énekelték is), és sajátos belső feszültséget is létrehoz.
Ezt a zenei hatást fokozzák a tiszta rímek, melyek néhol 3-4 szótagra is kiterjednek. A rímek keresztrímek: a b a b. A rímek szerepe azért is fontos itt, mert a magyar irodalomban csak 1780 körül jelent meg a rímes időmértékes verselés (az antik időmértékes vers nem használta a rímet).
Nemes Nagy Ágnes „tündöklő tulipántos vers”-nek nevezte a Tartózkodó kérelmet.
