A 2. egység (23-44. versszak) a „mert” kötőszóval kezdődik, jelezve, hogy innen indul az eddig leírtak indoklása. A beszélő E/2. személyre vált, ami jelzi, hogy a zsarnokság az egyénben is elbújik, mindannyiunkban jelen van.
Nem általános, személytelen dolog, és nem csupán társadalmi szinten jelentkezik, hanem az egyén szintjén is, a legszemélyesebb életünkben, hiszen könyörtelenül behatol a privát szféránkba is és megszabja a sorsunk menetét.
A vers alapjelentése, üzenete a következő: ahol zsarnokság van, ott a zsarnokság nemcsak a hatalom közvetlen eszközeiben mutatkozik meg, hanem mindenben és mindenkiben, mert a zsarnokság szellemisége mindent és mindenkit áthat, akár akarja, akár nem.
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
A költő döbbenetes megállapításokat sorol, az ember már azt kérdezi magától, hogy vajon mi jöhet még. Némi költői túlzás is van ebben: úgy gondolhatnánk, hogy ilyen fokú zsarnokság nem létezik – nos, a 20. század diktatúrái, ha nem is jutottak el erre a szintre, de törekedtek rá. Az igazi költői túlzás nem ez, hanem a megváltoztathatatlanság fikciója: az, hogy a zsarnokságnak lehetetlen ellenállni.
A vers egy olyan jelen időben „játszódik”, amely totálissá van növesztve és minden változás ki van belőle zárva. Illyés egy teljesen zárt világot teremt meg, amelyben nincs történelmi dinamizmus, nincs fejlődés, és még maga a zsarnokságellenes mű is a rendszer foglya:
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
õ mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
A végkimerülésszerűen elhalkuló zárlat után halálos csend érezhető.
Az is feltűnő, hogy hiányzik a jövő idő: a diktatúrában nincs jövő. Aki élt zsarnoki korban, az nem törölheti ki az életéből ezt a szakaszt akkor sem, ha a diktatúra megbukik, ha a zsarnokság átmeneti állapotnak bizonyul.
Az Egy mondat a zsarnokságról verselése nem követ hagyományos versformákat. Illyés jól ismerte az avantgárd stílusirányzatokat, amelyek kedvelték a szabadverset. Az ő műve is szabadvers, változó hosszúságú, 5-8 szótagos, rövid sorokból és változó terjedelmű versszakokból áll. Ritmusát a gondolatritmus és a mondatritmus adja. Rímei páros és bokorrímek.
Az Egy mondat a zsarnokságról kapcsolatba hozható más művekkel. Illyés Gyula mintája a vers megírásakor a francia Paul Éluard Egy mondat (más fordításban: Szabadság) című, 1941-ben írt világhírű műve, mely a német megszállás alatt az elnyomás ellen küzdő népek jelképe, az ellenállás szimbóluma lett.
A francia vers eredetileg szerelmes versnek íródott, de középpontjában a mindenhol jelenvaló szabadság fogalma áll. Illyés Gyula ezzel szemben a zsarnokságot mutatja meg mindenben, így lényegében Éluard költeményének ellenversét alkotta meg.
De érdemes összehasonlítani például Batta György Egy mondat a szeretetről című versével. Több összefüggés is található a két költemény között, és ezek a szövegközti kapcsolatok (az intertextualitás) Illyés versét is más megvilágításba helyezik.
A műnek több kései továbbgondolása is van. Az egyik Márton László Bowen monológja, sötétben című műve, amely nyíltan az Egy mondat a zsarnokságról parafrázisa. A szerző a szabadság világáról mutat be hasonlóan reményvesztett körképet. Tornai József Egy mondat a szabadságról című, 1996-os műve is egy „Változat Illyés versére”.
